Légzés – ha tehetjük, menjünk ki a szabadba és vegyünk egy mély levegőt! – érezzük, hogy átjárja a tüdőnket az oxigén – majd lassan fújjuk ki a szén-dioxidot! Közben egy pillanatra jusson eszünkbe, hogy fák is ezt teszik: lélegeznek! Azonban, velünk ellentétben, szén-dioxid mellett oxigént is bocsátanak a levegőbe.

A fák – a levegőbe kerülő káros anyagok lekötésével, szénmegkötő-képességükkel és már csak azzal is, hogy lélegeznek! – jelentős részben járulnak hozzá a klímaváltozás lassításához. Hogyan képesek minderre?
A fák párologtatásukkal lehűtik a forró levegőt. A hideg levegő köztudottan nehezebb tömegű, a városi – nyáron gyakran izzó – levegőnél, így szél hatására ezek kicserélődnek. A város levegője lehűl és vele együtt a szennyező anyagok jelentős része is távozik. Ezt nevezzük átszellőzésnek.

Az erdőt alkotó lombos fák gyakorlatilag szűrőként viselkednek. A szilárd szennyező anyagok (por, nehézfém részecskék, olajszármazékok, korom, stb.) megtapadnak a leveleken, ezáltal megakadályozva azok levegőben való további terjedését. Ennek tudatában létfontosságú szerepe lehet egy gyár vagy egy forgalmas út menti fasornak.

A klímaváltozással kapcsolatban muszáj megemlítenünk a fák szén-dioxid megkötő-képességét. Az erdőkben – kötött formában – található a szárazföldi biomassza széntartalmának majdnem háromnegyede. Ez a szénmennyiség csaknem megegyezik a levegőben lévő összes szén felével. A fák oxigéntermelése és szén-dioxid kibocsátása egyidejűleg történik szervezetükben: szén-dioxid, víz és fényenergia felhasználásával cukorvegyület és oxigén képződik.

Néhány érdekes tény:
• Egy középkorú fa lombja évente több száz kilónyi port szűr ki a városi levegőből.
• Egy idős tölgyfa 700 liter oxigént termel naponta. Ez megfelel ötven felnőtt ember napi levegőszükségletének.
• A települések mentén húzódó erdősáv véd az extrém időjárási viszonyoktól és csökkenti a település zajterhelését is.
• A fák talajvédő funkciója: megakadályozza a talaj lepusztulását, segíti szénraktározását, ezáltal megőrzi termőképességét.