Az Országos Erdészeti Egyesületen belül a Vértesi, az ÁESZ Budapesti, az AM helyi csoportok, valamint a Seniorok Tanácsa tagjai kezdeményezésére született meg az elgondolás, hogy készüljön emléktábla Dr. Béldi Ferenc egykori Fizika-Elektrotechnika tanszékvezetőnk emlékére.

Ehhez csatlakozott a Soproni Egyetem, az OEE Oktatási Szakosztálya, a VALUES SILVARUM Alapítvány, illetve a Béldi docens úr által vezetett tanszéken oktatott számos erdőmérnök, faipari mérnök és faipari üzemmérnök évfolyamok egykori hallgatói. Dr. Béldi Ferenc 1927. január 10-én Tatán született erdész család fiaként. A II. világháború miatt hányatott középiskolai évei* után tanulmányait erdőmérnök hallgatóként folytatta. Mérnöki oklevelét 1951-ben szerezte Sopronban. Tehetséges hallgató volt, ezért akkori tanárainak bíztatására tanársegédnek jelentkezett a Fizika Tanszékre, ahol 1952. január 1-jétől kapott kinevezést.

A Magyar Geofizikai Expedíció tellurikus mérőcsoportjának tagjaként három éven át a Kínai Népköztársaságban dolgozott. Hazatérte után adjunktusnak nevezték ki. A víz a fában való eloszlásának elektromos vizsgálata c. egyetemi doktori disszertációt írt és szerzett doktori címet 1964-ben. Még ugyanebben az évben egyetemi docens és a Fizika Tanszék vezetője lett. Vezetői és oktatás szervezői képessége már kezdő éveitől kitűnt, amelynek kamatoztatására 1969. évtől oktatási rektorhelyettesi megbízást kapott. Ebben a tisztségében további kétszeres meghosszabbítással 1978. évig dolgozott, majd három évig a Faipari Mérnöki Kar dékánja lett. Egyetemi oktatói–kutatói és vezetői munkája során mindenkor magas követelményeket támasztott önmagával szemben, amelyet elvárt hallgatóitól, munkatársaitól, beosztottaitól. Környezetének tiszteletet adó, magának tiszteletet kiérdemlő, következetes, fáradhatatlan ember volt. Tevékenységének ideje alatt szervezője és irányítója volt az 1975. évben végrehajtott nagy tantervreform összeállításának és bevezetésének, a nappali és levelező tagozatos faipari üzemmérnök-képzés megszervezésének, a komplex államvizsga megteremtésének, a gyakorlati oktatás fejlesztésének. Munkássága széleskörű volt, a nemzetközi oktatási szervezési és kutatási kapcsolatokban. A FAO, a IUFRO és más fórum keretében végzett nemzetközi tevékenységéért osztatlan elismerésben és megbecsülésben volt része. A mérnök- és üzemmérnök-képzés fejlesztésével, valamint a fa-fizika területén elért eredményeivel kapcsolatos előadásait hallgathatták angolul vagy németül a Soproni Nyári Egyetem hallgatóin kívül Coloradóban, Drezdában, Firenzében, Oxfordban, Stockholmban, Szófiában, Torontóban, Varsóban és Zólyomban**. Oktató-, kutató és szervező munkája mellett ápolta és hallgatókkal, oktatókkal ápoltatta a selmeci*** hagyományokat. Meggyőződéssel hirdette az összetartás és összetartozás fontosságát, amely Selmecbánya óta mindenkor jellemezte a bányász, a kohász, az erdész és a faipari szakok diákjait, tanárait. Az egyetemen és a nemzetközi fórumokon végzett munkássága mellett, kivette részét a közéletből is. 1986-ban hirtelen bekövetkezett haláláig az egyeteméért dolgozott.

(Papp György: Erdészeti Almanach, In Memoriam – Kiemelkedő erdészoktatók életrajzai)

*1945-ben jeles érettségi vizsgát tett Tatán a piarista gimnázium 8. osztálya végzős tanítványaként, Dr. Magyar István osztályfőnök osztályában. (A magyar kegyestanítórend tatai gimnáziumának és általános iskolájának évkönyve az 1944/45., 1945/46., és az 1946/47. iskolai évről)

**Szudánban a Khartoumi Állami Egyetemen féléves fafizikai előadás-sorozatot tartott, és vizsgáztatott. FAO tisztségviselőként támogatta a fiatal oktatókat, kutatókat abban is, hogyan készüljenek fel egy tudományos nemzetközi konferencián történő részvételre, szereplésre.

***Külön kiemelendő a selmeci diákhagyományok ápolásában az 1971-es évtől a walden viselet ismételt lehetővé tétele, ez is ennek egy kiváló példája (Dr. Kárpáti László: És újra walden – Erdészettörténeti Közlemények 60.), de említhetjük a KISZ-ház pinceklubjának kialakítását is, ami kifejezetten nevéhez köthető.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy jó oktatói pálya hátterében is a családi hagyományokat, hátteret kell keresni, így volt ez az ő esetében is. Dr. Béldi Ferenc egy nagyon régi erdélyi erdész család leszármazottja, apai nagyapja Béldi György a Görgényszentimrén alapított erdőőri szakiskola szolgálatvezetője volt, majd az első világháborút követően a Temesvár-Vadászerdei szakiskola tanári karához csatlakozva érkezett Tata-Tóvárosra 1919-ben, ahol a gróf Esterházy uradalom szolgálatába állt. Édesapja ugyancsak uradalmi erdész lett, majd később már a Vértesi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságtól vonult nyugdíjba. Két unokatestvére is erdőmérnöki oklevelet szerzett Sopronban, Béldi Ákos Pál és Béldi László György is.

A Soproni Egyetem Központi épületének első emeletén, az Oktatási Rektorhelyettes irodája melletti folyosói falszakaszon elhelyezendő emléktáblára szánt adományok gyűjtését az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület által alapított VALUES SILVARUM Alapítvány Kuratóriuma (cím: 2800 Tatabánya, Dózsakert u. 63.)   vállalta fel.

Az adománygyűjtés határnapja: 2024. augusztus 31.

Bankszámla száma: 

MBH Bank Nyrt.

10300002-13729932-00054908

A megjegyzés rovatba kérjük feltüntetni a befizető(k) nevét, illetve azt, hogy „Béldi emléktábla”. Az adományozók az utalással elfogadják, hogy az emléktáblára fordított költségeket meghaladó részt az Alapítvány az Alapító Okiratában megfogalmazott célokra fordítja.

Források:

Életrajz: Papp György: Erdészeti Almanach, In Memoriam – Kiemelkedő erdészoktatók életrajzai

Felhívás: OEE Vértesi H. Cs.