Tisztelet és hagyomány: erdész közösségeink megemlékezései Tatán és Budapesten

Mindenszentek és Halottak napja idején az erdész-vadász szakma közössége évről évre méltó módon tiszteleg elhunyt elődei előtt. A hagyományok ápolásának fontosságát és a szakmai összetartozás erejét két, egymást követő esemény bizonyította idén is: sírok koszorúzása Tatán, valamint a hagyományos szentmise a budai Sziklatemplomban.

2025. október 25-én Tatán, az Almási-úti temetőben gyűltek össze az erdész kollégák, hogy mécsesekkel, koszorúkkal és imádsággal róják le tiszteletüket elődeik előtt. A Vérteserdő Zrt. és az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Vértesi Helyi Csoportjának képviseletében az eseményen részt vettek Tarjáni Antal, Schweighardt Ottó, Encsi Csaba, Boglári Zoltán és családja, valamint Tóth Balázs. Elsőként Béldi György sírjánál helyezték el koszorújukat. Béldi György a görgényszentimrei erdészeti szakiskola szolgálatvezetőjeként és kincstári uradalmi erdészként dolgozott, majd a román királyra tett eskü elutasítása után az Esterházy uradalom alkalmazásában talált munkát Tata-Tóvároson. Csatlakozott a Temesvárról Tata-Tóvárosra költöző erdészeti szakiskolához. Sírjában rajta kívül felesége, Jenő és Ferenc fiai, valamint Ferenc fiának felesége is nyugszik.

Fotó: Tarjáni Antal

Ezek után került sor Csekefalvi Török Sándor sírhelyének koszorúzására. Török Sándor a magyar erdészeti oktatás kiemelkedő alakja volt, akit a mai értelemben vett erdészeti és vadászati középiskolai, technikusi képzés megalapítójaként tartanak számon. Süttői mészkőből faragott sírjánál gyújtottak gyertyát, azzal a szándékkal is, hogy emlékét a jövőben egy, a nevét viselő egyesületi kitüntetés alapításával tovább erősítsék. A díjat az erdészeti oktatási intézményekben kimagasló teljesítményt nyújtó oktatók kaphatnák meg. A harmadik felkeresett sírhely a Kőrössy családé volt, ahol Dr. Kőrössy József jogász és Dr. S Nagy László erdőmérnök rokona nyugszik. Végül negyedikként Béldi Ákos síremlékét koszorúzták meg, aki a Vérteserdő Zrt. jogelőd társaság működési területén erdőmérnök és erdőrendezési felügyelő volt, és egyben a korábban említett Béldi György erdész unokája. Az idei megemlékezéseknek volt két keretet adó elő-eseménye is. Az egyik egy fontos évfordulóhoz kapcsolódik, ugyanis 140 évvel ezelőtt október 27-én indult el Temesvár-Vadászerdőn az erdőőri, vadőri oktatás. Ennek a szép évfordulónak emlékünnepségén is részt vett a helyi csoport október 22-én Sopronban a temesvár-vadászerdei iskola jogutód Kisalföldi ASzC Roth Gyula Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban. A másik a Béldi család leszármazottja Dr. Béldi Ferenc egykori Fizika-Elektrotechnika Tanszék vezető, oktatási rektorhelyettes, Faipari Mérnöki Kar dékán emléktáblájának idén április 16-án történt ünnepélyes emléktábla avatása a Soproni Egyetemen.

Fotó: OEE Vértesi H. Cs.

Szentmise a Védőszent Napján

A sírok felkeresését pár nappal szentmise követte, melyre 2025. november 3-án, Szent Hubertusz püspök, az erdész-vadászok védőszentjének emléknapján került sor. A szertartásnak a budai, Szent Gellért téren álló Pálos atyák Sziklatemploma adott otthont délután 17 órakor, az Országos Erdészeti Egyesület szándékára. A szentmise szándéka az volt, hogy tisztelegjen a templom alapítóiért, építőiért, jótevőiért, valamint az erdész szakma elhunyt és élő tagjaiért.

A szertartás során az oltár mögött helyezték el az OEE Vértesi Helyi Csoport által őrzött másolati, a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete (MEVME) zászlaját. Csóka János házfőnök atya köszöntötte a híveket, az OEE több helyi csoportjából, szakosztályából és a természetvédelem szakterületéről érkezett tagtársakat, kollégákat, akiket sokan a hozzátartozóik és ismerőseik is elkísértek. A szentmiséhez két fontos évforduló is kapcsolódott: a templom és rendház megálmodója, Pfeiffer Gyula erdőmérnök szervezésében 100 esztendővel ezelőtt kezdődtek el az építési munkálatok, és idén van halálának 80 éves évfordulója is.

János atya homíliájában, az evangéliumi szakasz magyarázatába belefoglalva, felhívta a figyelmet az önzetlen nagylelkűségre. Kiemelte, hogy adományaink és segítségünk legyen mindig önzetlen, ne pedig viszonzást elváró, „kereskedelmi haszon” nagyságában gondolkodó cselekedet. A homília után az egyetemes könyörgéseket erdész kollégák olvasták fel, a lektori szolgálatban pedig a Budapesti ÁESZ és a Vértesi Helyi Csoportok tagjai segédkeztek. Az eucharisztikus ünneplés János Atya elbocsátó áldása után az Erdészhimnusz eléneklésével, majd kötetlen beszélgetéssel és közös fotó elkészítésével zárult.

A temetői sírlátogatás és a szentmise együttesen fejezi ki az erdész közösség mély gyökerekkel rendelkező tiszteletét és azt az összetartozást, amely átível a generációkon és megőrzi az elődök szellemi és szakmai örökségét.

Kiemelt hírek