Hazatérése és felépülése után ismét a családi gazdaságban segített, vállára véve a szülők támogatását, mivel egyetlen testvére, István elesett a háborúban. Pár hónappal később jelentkezett a Vérteserdő Zrt. jogelőd erdőgazdaságának Császári Erdészetéhez. Gyermekkora óta mélyen érdeklődött a növények, a fák és az állatok iránt, így régi álma vált valóra, amikor az erdész hivatást választhatta.
Az erdészeti szakiskolát Tatabányán levelező tagozaton végezte el, a vizsgáit pedig Budapesten tette le. Pályafutását beosztott erdészként kezdte, ám egy év elteltével már önálló kerületvezető erdészként látta el sokrétű feladatait. Az irányítása alá tartozó erdőrészletekről mindent tudott – ahogy ő maga fogalmazott: „Az erdőt úgy ismertem, mint a tenyeremet. Tudtam, hol milyen fa van, hol lehet gombát találni, merre érdemes menni.” Vérteskethely, Bokod és Császár erdeit egyaránt jól ismerte. Tisztításokat, gyérítéseket és fakitermeléseket szervezett, erdőfelújítások és új erdőtelepítések munkálatait irányította, a téli időszakban pedig a Császári Erdészet parkettaüzemében is dolgozott. Emberséges hozzáállása miatt nagyon kedvelték kollégái, brigádjai.
Az erdészet mindennapjaihoz régen hozzátartozott a hatalmas távolságok leküzdése: évtizedekkel ezelőtt sokat jártak gyalog, és csak később váltották fel a gyaloglást járművekkel. Feri bácsinak egy kedvelt Pannoniája is volt, amellyel járta a reá bízott területeket sokszor a téli hidegben is. Az erdőt azonban sosem csupán munkahelynek tekintette; a természet iránti alázatot és szeretetet gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak is átadta, újonnan telepített erdőit pedig később büszkén mutatta meg nekik: „Mondtam nekik, hogy ezt még én ültettem. Jó volt látni, amikor már nagy fák lettek belőlük.”
Amikor a hosszú élet titkáról kérdeztük, Feri bácsi felidézte, hogy a sok mozgás és a friss levegő mellett bizony az erdőből beszerezhető minőségi étel alapanyagok is nagy szerepet játszhatnak benne. Még 96 évesen is gondozta császári szőlőjüket! A természet kincseit otthon is bőségesen hasznosították: gyakran készített a családnak fácánból, nyúlból és más vadhúsokból finom ételeket, de szívesen emlékezett vissza a kedvenc kucsmagombás helyeire is.
Munkája mellett a falu szellemi és közösségi életének is meghatározó alakja volt. Évekig szolgált a császári katolikus egyház egyházközségi elnökeként, és rendszeresen orgonált a templomban. Egy ideig irányította a császári futballkört, tagja volt a helyi énekkarnak, a Császári Borbarátok körében saját boraival és verseivel örvendeztette meg a közösséget, míg az Etei Vadásztársaság tagjaként rendszeresen eljárt vadászatokra. Legendás vadpörköltjeit nemcsak a munkatársak és brigádok kóstolhatták, hanem 1981-es nyugdíjazása után is gyakran visszahívták felügyelni a közösségi főzéseket. Emellett négy éven át tagja volt a császári Községi Tanácsnak. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a falu vízhálózatának kiépítésében.
Feleségével, Máriával 1954-ben kötöttek házasságot, majd Vérteskethelyen a szolgálati erdészházban laktak, később Császárra költöztek. Két lányuk született, Erzsébet és Anna. Sajnos feleségét 3 éve elveszítette. Napjainkban Budapesten, egyik lányánál éli aktív mindennapjait, de másik lánya is a közelben lakik, így vele is gyakran találkozik. Száz év után is a család a legfontosabb számára: lányai, 4 unokája és 3 dédunokája sok szeretettel veszi körbe Feri bácsit.
Még mindig szívesen kezébe veszi minden reggel a friss újságot, figyelemmel kíséri a közéletet, televíziót néz, rádiót hallgat, és amikor teheti, az udvaron és a kertben sokat sétál. Kollégáink ezt tudva – egy új rádióval, sok-sok szakmai kiadvánnyal, könyvvel, erdei mézzel, konyakmeggyel, s császári borral köszöntötték, majd együtt idézték fel az elmúlt évtizedek sok-sok élményét és azt is, hogy a 2026-os év gazdag az erdészeti jubileumokban is. Idén ünnepli a szakma a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete (MEVME) miskolci alapításának 100. évfordulóját. Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) gyökerei pedig 175 évre nyúlnak vissza, amikor – a Bach-korszakban, még Ungarische Forstverein néven – Esztergomban, a Fürdő szállóban megalakult, majd 160 éve vette fel mai nevét. Ezzel a folyamatos működéssel a világ második legrégebben fennálló nemzeti erdészeti egyesülete a svájci szervezet mögött. Emellett 140 esztendő telt el azóta, hogy az egyesület közadakozásból birtokba vette Budapest V. kerületében, az Alkotmány utcában található székházát, amelyet a II. világháborút követő államosítás során sajnálatos módon elvettek.
Balogh Ferenc évszázadnyi életútja – páratlan szorgalma, példamutató embersége és az erdő iránti alázata – mindannyiunk számára követendő példa. S mit üzen a mai nemzedékeknek? „Legyenek becsületes emberek! Végezzék el a munkájukat, mert csak így lehet fejlődni!”
Isten éltesse erőben, egészségben Balogh Ferenc kollégánkat 100. születésnapja alkalmából!
Forrás: Vérteserdő Zrt., Balogh Ferenc családja, kemma.hu
Fotó: Tarjáni Antal, Boglári Zoltán
Idén ősszel, szeptember 2-án ünnepelte Balogh Ferenc, társaságunk nyugdíjas kerületvezető erdésze a 100. életévét. 1926-ban született Császáron. Az általános iskolát
A magyar főváros ad otthont 2028-ban a 30. Európai Városi Erdők Fórumának (EFUF). A rangos nemzetközi szakmai találkozó megrendezésében a
Október 12. és 18. között a Vérteserdő Zrt. is csatlakozott a TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért országos akcióhoz. A
Az örményországi Jerevánban tartják az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének 17. csúcstalálkozóját: a világ országai itt nézik át az élővilág
Az erdőre sokszor úgy gondolunk, mint fákkal borított területre, ahol kirándulunk, vagy egyszerűen csak jólesik sétálni. Ennél azonban jóval többről
