A Vértes egyik legféltettebb természeti értéke, a rendkívül ritka és veszélyeztetett kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) megóvása érdekében példaértékű, közvetlen fajmegőrzési beavatkozást valósított meg a Vérteserdő Zrt. Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve kicsivel több mint egy hektáros területen készült el az a masszív, speciális vadkárelhárító kerítés, amely hatékony védelmet nyújt a botanikai ritkaság fennmaradásához és megerősödéséhez.
A végveszélybe került kisfaj megmentéséért azonnal cselekedni kellett
A kőhányási berkenye a térség egyik legérzékenyebb, szűk elterjedésű növénye, amelynek állománya az utóbbi években kritikus állapotba került. Az aszályos, száraz időjárási periódusok és az erdei vad természetes táplálkozása együttesen vezettek oda, hogy a faj a szabad területi jelenlétének a határára sodródott. Bár a közelmúltban már attól lehetett tartani, hogy az utolsó ismert egyedek végleg elpusztultak, az egyik kiszáradt tőnél megjelent friss tősarjak új esélyt teremtettek a megmaradásra. A sarjak gyenge hajtásai azonban rendkívül sérülékenyek, így hamar világossá vált, hogy közvetlen fizikai oltalom nélkül sem a meglévő hajtások, sem az esetlegesen elfekvő magvak nem tudnak zavartalanul megerősödni.
Embert és gépet próbáló terepen zajlott a kivitelezés a meredélyeken
A halaszthatatlan feladat megvalósítását a Vérteserdő Zrt. Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága vállalta magára, így a védelmi rendszer megépítésének teljes munkálatait, logisztikai lebonyolítását és pénzügyi finanszírozását az erdőgazdaság végezte el.
Bár az egyhektáros terület nagysága sík vidéken szokványosnak tűnhetne, a Vértes sziklás gerincén ez a lépték egészen más megvilágításba helyezi a munkát. A kivitelezés rendkívül tagolt, nehezen járható domborzati viszonyok között, köves és sziklás alapkőzeten zajlott, amely a kivitelező vállalkozók és az erdészet szakszemélyzete részéről is komoly fizikai erőfeszítést követelt.
A masszív háló és a tartószerkezet elemeinek feljuttatása a meredek hegyoldalakon már önmagában komoly logisztikai feladatot jelentett. A sziklás alapkőzet miatt a hagyományos oszlopleállításra sem volt lehetőség. A tartóoszlopok rögzítéséhez áramfejlesztő aggregátorokat kellett kézi erővel felvinni a hegyre, a lyukakat pedig több szakaszon közvetlenül a sziklába vésve alakították ki a kollégák. A precíz és kitartó terepi munkának köszönhetően egy kiváló állékonyságú, az időjárási viszontagságoknak és a fizikai terhelésnek hosszú távon ellenálló védmű jött létre.
Célzott beavatkozás és a szándékosan létrehozott kialakított teljes vadmentesség szerepe
Szakmai szempontból fontos rávilágítani e védelmi beavatkozás sajátosságaira. A most felállított kerítés egy teljesen zárt védőburkot képez, amely tudatosan teljes vadmentességet garantál, vagyis a vad mozgása az adott egy hektáron belül ideiglenesen megszűnik.
Ez a mesterséges állapot nem a természetes erdei ökoszisztéma mindennapi működését reprezentálja, hiszen a vad jelenléte és hatása a hazai erdők szerves része. A jelenlegi botanikai helyzetben azonban ez a teljes vadmentesség jelentette a szükséges megoldást, hiszen a kizárólagos cél a kőhányási berkenye megmentése, gyökérzetének regenerálása és a biztonságos egyedfejlődés biztosítása.
A modern, felelős erdőgazdálkodás lényege a természeti sokféleség aktív megőrzése. A Vérteserdő Zrt. e beavatkozással nem csupán egy műszaki létesítményt adott át, hanem kézzelfogható tanúbizonyságát adta annak, hogy az erdészek elkötelezetten, a legnehezebb körülmények között is készek megvédeni a rájuk bízott táj legveszélyeztetettebb értékeit.
Fotók és forrás: Vérteserdő Zrt. Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság