Macsek Lajos, erdészeti társaságunk vezérigazgatója az ünnepélyes átadáson kiemelte, hogy a hagyaték „hazatért”: a trófea-alátéteken rögzített elejtési dátumok mellett szereplő helyszínek mind a Gerecse jellegzetes – szakmai körökben napjainkban is így használatos – völgyeinek, dűlőinek, hegyoldalainak nevét viselik, mint Égett-vágás, Halagos, Steingalla vagy éppen Fekete-kő. A „koldusi” vadászház ezen helyszínek tulajdonképpeni központja. Napjainkban -a mostani szarvasbőgési időszakban, vagy a téli társasvadászatok idején is – vadászati megbeszélések, a tervezés és a vendéglátás helyszíne. Ezzel valóban méltó helyre kerültek a hagyaték trófeái.
Hat gímbika, két őzbak agancs és egy mufloncsiga került a vadászház ebédlőjének falára. Három trófea történetét meg is osztotta velünk Fodermayer Vilmos. „Dédapám 1905-ben ejti el élete szarvasbikáját Vértesszőlős határában, amelynek trófeája túlélte a XX. század vérzivatarait. Elejtőként az uradalmi szokások szerint nem Őt, hanem egy vendégvadászt, Arnulf bajor herceget tüntetik fel. Így kap ez a páratlan 12-es, 10 kg-os agancs I. díjat, amelyről beszámol a Vadászlap 1905. december 15-i száma is.” A dédapa Fodermayer Vilmos a családi példát követve 1896-ban Görgényszentimrén végzi el az erdőőri szakiskolát. Először a Devecseri Esterházy-uradalomban helyezkedik el. 1900-ban helyezik át Tatára. Agostyánban lesz alerdész, majd 1934-ben bekövetkezett haláláig Vértestolnán uradalmi pagonyerdész. Őt tekintették az ifjabb Esterházy Ferenc, az utolsó tatai hitbizományos gróf „nevelőapjának”, ő vezeti be a grófot a vadászat rejtelmeibe.
A nagyapa, Fodermayer József Tatán kitűnő eredménnyel érettségizett az Esterházyak által építetett Piarista Gimnáziumban, majd Sopronba nyert felvételt 1922-ben a Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára. 1923-ban a gróf anyagi támogatásával átjelentkezett a Müncheni Egyetem Erdőmérnöki Karára, ahol 1927-ben sikeresen záróvizsgázott. Ezután visszatért Sopronba. Az egyetem engedélyezi a müncheni vizsgaeredmények beszámítását, így 1931-ben okleveles erdőmérnökként végez. 1933-ban alsógallai erdőgondnok, 1937-ben uradalmi főerdőmérnök. 1939-ben kitör a második világháború. Sajnos ez évben agydaganat műtét után – mely egy I. világháborús sérülés következménye – a gróf meghal. Temetésén tömegek vesznek részt, a koporsót erdészek, vadászok, közte József viszik. Pár év viszonylagos nyugalmat követően a háború mindent felborít. A grófi családnak menekülnie kell. Józsefet és öccsét is internálják, de végül az egykori uradalmi személyzet segítségével Tatán maradhatnak. Erdészeti szolgálatot többet nem vállal. Több helyütt is segédmunkás, majd parkőr lett. Több helyütt is segédmunkás, majd parkőr lett. Hivatását azonban több erdész-vadász generációnak és fiának, unokájának is átadta.
„Nagyapám –folytatja az emlékezést Fodermayer Vilmos– kísérte az ifjú Esterházy Miklós grófot élete első gímbikájának elejtésekor (úgy, mint Dédapám a fiatal gróf édesapját…). A tizennyolcas bikát a >>Simon halála<< elnevezésű erdőrészben sikerült terítékre hozniuk. Erről beszámol a 24 óra elnevezésű Komárom-Esztergom megyei napilap is, ahol az akkor 84 éves Bíró József hivatásos vadásszal készült 1993-ban egy riportsorozat „Mesél a legöregebb vadász” címmel. Én azon a nyáron a Tatabányai Erdészetnél (napjainkban Gerecsei Erdészeti Igazgatóság – a szerk.) töltöttem nyári gyakorlatomat és akkor került kezembe az újság. Nagyapám 1942-ben lőtt egy jó bikát az Égett-vágás nevű területrészen. Az illetékes kerületvezető erdész el is vitt kérésemre, arra a helyre. Középkorú cseres állomány állt már rajta. Azonban ez a trófea is megmaradt, emléket állítva az elmúlt időknek…”
A trófeák átvételénél jelen volt Társaságunk korábbi vadászati irodavezetője Ruppert József is, akinek nagyapja id. Ruppert József szintén az Esterházy-uradalom pagonyerdésze, édesanyja Schamberger Anna pedig a koldusszállási vadászház házvezetőnője volt. Számos emléket idézett fel, melyek a Fodermayer-családhoz kötötték és kötik mind a mai napig. József és a Fodermayer-család tagjai is azok közé tartoznak, akik szívvel-lélekkel e hivatásnak élnek. A magyar vadászati kultúra megőrzésének aktív, tevékeny és önzetlen szereplői.
Az erdészeti vízgazdálkodást és az erdei vízvisszatartást érintő, már 2010-es években megkezdett törekvéseinek megfelelően a Gyulaji erdőségben lévő, az Óbíródi
Március 2–4. között Sopronban rendezik meg az ICP Forest hálózat éves szakértői találkozóját. A hivatalos megnyitóra március 3-án került sor,
Az erdőfelújítás ma már nem pusztán törvényi kötelezettség, hanem tudatos válasz a klímaváltozás kihívásaira. A klímavédelem érdekében erdőfelújításokkal, genetikai kutatásokkal,
A tavaszi kirándulószezon kezdetére készülve a Vérteserdő Zrt. munkatársai teljes körű útvonal-tisztítási munkálatokat végeztek a vagyonkezelésünkbe tartozó Haraszt-hegyi tanösvényen. Célunk,
Ha túrázás közben rönköket, friss vágásnyomokat vagy munkagépek nyomait látjuk, könnyű azt érezni: „itt valami baj történt”. Pedig a legtöbb
