A Szent Gellért téri sziklákba vájt Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplomban Schall Tamás atya a templom alapítóiért, építőiért, jótevőiért, erdész szakunk elhunyt és élő tagjaiért mutatta be a szentmisét, melyre több egyesületi helyi csoport részéről is jöttek kollégák.
Idén két kerek évfordulóra is emlékeztünk a szentmisében. Pont 100 éve, hogy Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos erdőmérnök kollégánk közreműködésével 1924-ben megalakult a „Szent Gellérthegyi Sziklatemplom (Lourdesi Barlang) Bizottság”, hogy kegyhely létesüljön a Boldogságos Szűzanya Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A templom végül 1931-re készült el közadakozásból.
I. József uralkodása idején, 1782-ben rendeleti úton oszlatták fel a szerzetesrendeket, így a pálosokat is. Mintegy 150 évnyi távollét után 90 évvel ezelőtt, 1934-ben tértek vissza az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetesrend tagjai elsőként a sziklatemplomba. A II. Világháborút követő kommunista hatalomátvétel után 1951-ben ismét el kellett hagyniuk az országot. A templomot az 1960-as évek elején 1,5-2 m vastag betonfallal teljesen elzárták a külvilágtól. A rendszerváltáskor a Magyar Pálos Rend is visszatérhetett, így 1989. augusztus 27-én nyitották meg a templom kapuit. A Sziklatemplom építéséről, történetéről ITT olvashatnak részletesen Pfeifer Gyula 1931-ben írt könyvében.
A szentmisén az oltárszolgálatban és a lektori szolgálatban a Bp. ÁESZ, és a Vértesi Helyi Csoportok tagjai és családtagjaik segédkeztek. Hálás köszönet érte!
Fotó: Mohai Elek, Boglári Zoltán
Youtube videó: Mohai Elek
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében 12 fős magyar erdészeti delegáció látogatott Törökországba 2025. november 4–6. között. Az utat a magyar
Az érdeklődők szakemberek segítségével nyerhetnek betekintést a madárgyűrűzés fortélyaiba és a téli madáretetés tennivalóiba az arborétum területén. Helyszín: Agostyáni Arborétum
Idősebb Limp Tiborban máig él az erdész szakma iránti szenvedélye, úgy véli, anélkül nem is lehet ezt a hivatást végezni.
Napjainkban szinte csak az idősebbek emlékeznek „klasszikus” telekre, az elmúlt években egyre inkább mediterrán körülményekkel találkozunk. Hosszú évek után, ma
A világ tele van csodákkal, csak nem mindig figyelünk fel rá. Nap mint nap elsétálunk a fák között anélkül, hogy
