A Madarak és fák napjának időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10. Megszervezésének közvetlen előzménye a „mezőgazdaságra hasznos madarak” védelme érdekében, 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus, azaz madártannal foglalkozó tudós és szakember még abban az évben Kőszegen megszervezte az első Madarak és fák napját Magyarországon.
Herman Ottó és az Országos Állatvédő Egyesület kezdeményezésére az iskolákban az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelete alapján kellett megrendezni az ünnepet. Az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában tartották „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben a Madarak és fák napját. A miniszter a körrendeletében a Herman Ottó által javasolt amerikai iskolai mintát, a Madarak Napját (Bird Day) és a Fák Napját (Arbor Day) vette alapul, bár két nap helyett csak egy napot jelölt ki erre a célra.
Az I. világháború és az azt követő évtized alatt az ünnep veszített jelentőségéből. Klebelsberg Kuno miniszter Apponyi Albert tiszteletével indokolta a szokás felújítását: az első iskolai ünnepélyek megtartásához Herman Ottó Madarak hasznáról és káráról című könyvét ajánlotta, mely közérthető módon, lexikonszerűen sorolja fel a Magyarországon előforduló madárfajokat.
A madarak és fák napja a II. világháború után feledésbe merült, csak 1994-ben vált ismét országos jelentőségűvé. Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 64. § (3) pontja a korábban május elején, változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rögzítette. A madarak és fák napja a Föld napjának testvérünnepe, melynek célja, hogy különböző rendezvényekkel, megemlékezésekkel az emberek, közösségek és hangsúlyosan a fiatalok természet és természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Az iskoláknak ma is fő feladatuk a gyermekek közvetlen környezetében lévő élővilág megismertetése és megszerettetése, pozitív érzelmi kapcsolat kialakítása a környezetvédelem iránt. Ez a nap egy alkalom a cselekvésre, természeti környezetünk megismerésére, védelmére.
1996 óta egy Németországból indult mozgalom hatására Magyarországon is minden évben megválasztják az év fáját és madarát. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő gyönyörű fákra, illetve madarakra széles körben felhívja a figyelmet. A rendezvény az Év Fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra, és általában a természet fontosságára, életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet. A versenybe bármely közösség nevezhet egy számára kedves fát vagy facsoportot, amelynek érdekes története, helyi jelentősége van. Ezek közül a szakmai zsűri választja ki a tíz döntőst, melyekből a közönség online szavazáson választja ki kedvencét. A vetélkedő a nemzetközi Európai Év Fája versenyhez kapcsolódik, mely versenyt az Environmental Partnership Association (EPA) szervezi. Az Országos Erdészeti Egyesület már 1996-ban elindította az ugyanilyen néven futó Év Fája mozgalmat, amely nem egy konkrét fát, hanem egy-egy kevésbé ismert hazai fafajt ismertet meg a nagyközönséggel és az erdészeti szakmával. Az elmúlt években volt már az év fája a szelídgesztenye, a törékeny fűz, a mézgás éger, az ezüst hársfa, a tiszafa, a zselnicemeggy. A 2023-as év fája a vénic szil.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979 óta minden évben megválasztja az év madarát. Az év madara program célja természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok bemutatása, így az emberek megismerhetik, hogy mi a szerepük és mit tehetnek a madarak védelmében. Az év madarának csak olyan fajt választanak, amelynek folyamatos védelmében az egyesület tevőlegesen is részt vesz. A szavazás online történik.
Az év madarának választották már a mezei verebet, a kanalasgémet, a kék vércsét, a fecskéket, a széncinegét, és az egerészölyvet is. 2023-ban az év madara a barkóscinege.
Forrás: Jeles napok
Fotók: Bíró Lóránt, Tálos László, Wikimedia
