Örök értékünk az erdő!

telefon: +36 34 316-733 fax: +36 34 316-226

e-mail: titkarsag@verteserdo.hu

Természeti értékek

Természeti Értékek

A Vértes hegység rövid jellemzése
A Vértes hegység földrajzilag a Dunántúli-középhegységben terül el, a Vértes-Velencei- hegyvidék középtáj és az Által-ér-völgy nevű kistáj részeként. Kőzethatár mentén jött létre, ezért aszimmetrikus. Az Által-ér-völgy DNy-ÉK irányban a Dunántúli-középhegység csapásában keletkezett eróziós völgyrendszer, amely a mészkőből és dolomitból felépülő Vértes hegység és a laza üledékű hegységelőtér határán alakult ki. A magasabban fekvő lejtőkön tanúhegyek, a síkabb alluviális területeket teraszok kísérik. A kistáj mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlatú. Az évi középhőmérséklet 9,5-10ºC fok körüli. Az évi csapadékmennyiség pedig 580-620 mm között változik. A kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos talajvíz 4-6 m között található. A terület mérsékelten vízszegény. Uralkodó széliránya Ny-i (Béni & Viszló 1996, Dövényi 2010).

Talajai homokon és homokos lösz alapkőzeten képződött agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek, homokos vályog mechanikai összetétellel, melyeknek a homok mennyiségétől függően változó a vízgazdálkodása. De találunk öntés réti talajokat is, ezek kedvezőbb vízgazdálkodással bírnak (Dövényi 2010). A középkorban a Vértes lábánál mocsarak voltak. Ma a lecsapolásoknak köszönhetően csak a Csíkvarsai rét vizenyős területe emlékeztet erre (Duhay 2006).

A kedvező környezeti adottságoknak köszönhetően a Vértes természeti értékekben gazdag, domborzata ritka fajok megjelenéséhez vezetett. A hófehér dolomittömbök tagolta hegyoldalak déli peremét szubmediterrán klímaviszonyok mellett mediterrán jellegű sziklagyepek és karsztbokorerdők borítják, míg a völgyek északi oldalán magashegységet idéző, alhavasi jellegű növényritkaságok rejtőznek. A síkság és a hegység találkozásában rendkívül változatos domborzati viszonyok és klímahatások eredményeként igen ritka, gazdag élővilág figyelhető meg. Vegetációjában fellelhetők az molyhostölgyes cseresek, karsztbokorerdők, égeresek, gyertyános-tölgyesek, kisebb kiterjedésben találunk nádasokat, mocsárréteket, ezen felül előfordulnak száraz gyepek és nyílt homoki tölgyesek is. Árnyékos, hűvös völgyeiben pedig megfigyelhetünk néhány jégkorszaki reliktum növényfajt, mint például a medvefül kankalin. Déli fekvésű, meleg termőhelyen keleti gyertyán populáció él, mely Magyarországon egyedül itt, a Vértesben fordul elő.

Ősszel a déli Vértesben a kivillanó fehér sziklákat díszítő, sokak szerint a kanadai indián nyarat idéző színpompában, a cserszömörce sokszínű lombszíneződésében gyönyörködhet az idelátogató.

A hegység sokszínű állatvilággal büszkélkedhet. Kiemelkedőek a parlagi sas és a kerecsensólyom, hiszen Európa-szerte kipusztulással fenyegetett ragadozó madarak. A Csíkvarsai-réten jellemzően parti madarak, guvatfélék, bíbic, piroslábú cankó, nagy goda, nagy póling, sárszalonka, pajzsos cankó, kis vizicsibe fészkelnek. Az országban egyedül a Vértesben él százlábú fajunk, az öves szkolopendra (Duhay 2006).

Báraczházi-barlang
A Báraczházi-barlang (Esterházy vagy Csákvári barlang) Csákvártól délnyugatra található, a Guba-hegy oldalában. Már az őskor óta ember által lakott hely. Világhírűvé az itt folytatott ásatások során előkerült őslénytani leletek tették (pl.: háromujjú ősló). A római korban, a barlangban Diana istennő tiszteletére szentélyt alakítottak ki, ahogy ezt az ott talált felirat is tanúsítja: „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretoriánusok veteránosa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította”.

Néhány, további különös figyelmet érdemlő természeti érték:
Mária-szakadék (Csákányospuszta), Zsigmond-kő (Várgesztes), Fáni-völgy (Vérteskozma), Haraszt-hegy (Csákvár), Pátrácos-völgy (Pusztavám-Gánt)

Együttműködő partnerek