Gánt Község Önkormányzatának szervezésében ma emlékeztünk meg a Gánt-Kápolnapusztán 80 évvel ezelőtt kegyetlenül legyilkolt férfilakosságra és a II. világháború Vértesben dúló harcainak áldozataira, akik az egykori falu temetőjében nyugszanak.
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes így emlékeztetett beszédében: „Az a történelem tanulsága, hogy mindig az egyszerű emberek, az ártatlanok szenvedik meg a birodalmak politikáját. (…) Ennek a megemlékezésnek is a nagy tanulsága, hogy nem akarunk háborút, nem akarjuk azt, hogy ártatlan emberek haljanak meg. A történelem szó hallatán sokunkban az van, hogy a történelemkönyvekben mit tettek a hadvezérek, mit tettek az államférfiak, milyen nagy világpolitikai, nemzetpolitikai események történtek. De valójában egy nemzet történelme a családok története. Azoknak a családoknak a története, akiknek a hozzátartozóit itt ölték meg Kápolnapusztán. Azoknak a története, akiket a GULAG-okra, koncentrációs táborokba hurcoltak. Azoknak a története, akiket kitelepítettek a Felvidékről, vagy elkergettek Erdélyből, vagy a magyarországi németségnek a története, akiket ártatlanul üldöztek el a háború után, vagy éppen sváb múltjuk miatt öltek meg közülük oly sokat a háború idején.
Tehát a nemzet története a családok története és az ő történetük a mi történelmünk. (…) Az a lokálpatriotizmus amit itt ápolnak Gánton, az jelenti a patriotizmust, mert a patriotizmus a lokálpatriotizmusok összessége. Ahogy Tamási Áron mondta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nem tudunk általában otthon lenni a világban, e Hazában sem. Akkor tudunk otthon lenni e Hazában, ha valahol otthon tudunk lenni: ebben a völgyben, ezen a településen, ebben a történelemben, ezekben a családtörténetekben. S ez a megemlékezés, ez a hely, hogy meg tudjuk adni a kegyeleti tisztességet az áldozatoknak, ez erősíti azt a lokálpatrióta tudatot, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy patrióták legyünk
Krausz János, Gánt község polgármestere beszédében kiemelte: „Ma pontosan 80 éve annak, hogy ebben a békés völgyben az ember elfelejtett ember maradni, amikor az irgalmat és az emberséget elnyomta a gyűlölet, amikort az értelem helyét az erőszak vette át, s amikor ártatlanok szenvedtek, s váltak özveggyé, árvává. Nem tudjuk pontosan, hogyan kezdődött, miután a II. Ukrán Front katonái bevonultak. De rövidesen lövések sorozata dördült el 1945. március 16-án. Nem volt kegyelem. Minden 15 év feletti férfira kirótták az ítéletet. Az életben maradottakra a rettegés és gyász maradt. Ezen a helyen nem csupán az egyéni sorsok dőltek meg, vagy dőltek el, hanem egy kicsi, sváb község jövője is megsemmisült egyetlen nap alatt. A történelem tanít. Tant Bennünket arra, hogy az igazságtalanság ellen mindig fel kell szólalnunk. A közöny legalább akkora bűn, mint az elkövetett igazságtalanság. A múlt sebei talán lassan begyógyulnak, de nekünk kötelességünk emlékezni, emlékeztetni.
Dr. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök így szólt a megemlékezőhöz: „Aminek itt emlékét állítottuk az arról szól, hogy ezt többet sehol, soha, senkinek ne kelljen megtapasztalnia. Imádkozunk az elhunytakért, a legyilkoltakért. Isten adjon nekik új, örök életet, mennyei boldogságot. Imádkozunk a hozzátartozókért, az elhunytak halála után is őket üldözöttekért. Találják meg azt az életet, amit Isten nekik szánt békében, örömben és szeretetben. Imádkozunk az emlékezőkért, hogy szívük mindig tiszta legyen, s tudjanak tenni a békéért, a szeretet uralmáért azért, hogy Isten országa jöjjön el közénk, se ennek az országnak legyünk részesei. Imádkozunk együtt azért, hogy ez a béke, Isten országa, az ő szeretete jöjjön a világra és amire itt mi emlékezünk azt soha ne kelljen senkinek megtapasztalni, senkinek megélni
A temetői keresztnél levő emlékhelynél többek között a Vérteserdő Zrt. nevében Macsek Lajos vezérigazgató és Gulyás Gábor a Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság vezetője rótták le kegyeletüket. Az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület nevében Encsi Csaba elnökhelyettes helyezte el a megemlékezés virágait.
Megemlékezést Rádl Zoltán vezetésével a Gánti Német Nemzetiségi Dalkör és Rádl Péter kísérte szaxofonon. Bagaméri Balázs mondott verset. Hálás köszönet mindenkinek, aki eljött és fejet hajtott az áldozatok és temetőben nyugvó hősi halált halt, magyar honvédek előtt!
Forrás: Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület