A Dél-Vértesben, Csókakő várától 2,2 km-re az erdőben megbújó több, mint 120 esztendős Maurer-kunyhónak az elmúlt fél éve nagyon mozgalmas volt. Egy csodálatosan kibontakozó – emberi oldaláról nézve is – intenzív és érzelemgazdag esemény-láncolat eredménye, hogy a megújult kunyhó 2024. november 23-ai átadójára sor került. Szakmai, szakmatörténeti és családi vonatkozásait tekintve is egy izgalmas időutazás részesei lehettek, akik a projektben részt vettek bármilyen formában.
„Erdész eleinknek kelletek olyan pontok az erdőben, ahova munka közben is oda lehetett menni, ahol megtalálták a megfelelő, a dokumentációs vagy a beszélgetéshez, közösségformáláshoz kapcsolódó lehetőséget. A helytörténeti emlékek ápolásán, Maurer János és Maurer Ágoston munkásságán keresztül hiteles korrajzot kapunk arról, hogyan éltek itt az emberek, milyen volt a viszonyuk, hogyan gondolkodtak az őket körülvevő természetről.” – emelte ki beszédében Encsi Csaba, Társaságunk főmérnöke.
A legújabb kutatások és a családi emlékezet szerint a kunyhó építőjének Maurer János erdészt tekinthetjük. Ő Johan Maurer néven született Moldban (Graz mellett) 1860-ban. Feltételezhetően a Lamberg családba beházasodó Merán János gróf hozta magával „jágernek, erdésznek” Csákberénybe. A kunyhó minden bizonnyal a 19-20. század fordulóján már a mai helyén állt. Funkcióját tekintve sokrétűen használták. Elsődlegesen az erdőn dolgozók menedékét jelentette. A hirtelen viharok, az eső és a déli nap heve elől a kunyhó nyújtott menedéket. Napjainkban leginkább az erdőt látogatók pihenését szolgálja egy-egy hosszú, szép túra közben. Azonban a jelen erdészeinek, vadászainak is határt jelölő és találkozópont.
Lévai Ildikó, Csókakő polgármestere a kunyhóhoz és környékéhez fűződő emlékeit osztotta meg a téliesre fordult időjárás ellenére több, mint száz megjelent résztvevőnek: „A szeptember 29-ei alkalmakkor az általános iskolásoknak nem volt kérdés a harci túra. Ez a kunyhó mindig egy állomás volt, amit nem lehetett kihagyni. Itt mindig különböző, a diákok számára megoldandó feladatok voltak. Sokszor bebújtunk az akkor már romos épületbe, aminek különleges hangulatát gyermekként átélhettük, aztán a csákberényi dombokon következtek az ádáz számháborúk.”
Dr. Vécsei László, Csákberény polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta: „Szeretném kiemelni az állami erdőgazdaságok szerepét a hagyományőrzésben és az ökoturisztikai fejlesztésekben. A Vérteserdő Zrt. külön is kiemelkedik az értékteremtésben és az értékmentő munkában. Minden új gondolatra nyitottak. A két település határán levő kunyhó egy ikon a csókakőieknek és a csákberényieknek is. Jól szimbolizálja a két település összetartozását és barátságát.”
A több, mint 120 esztendős kunyhó tölgy gerendákból és deszkákból épült, melyeket vaskapcsokkal, szegekkel fogattak össze, oldalait kővel támasztották meg. Masszív, időtálló építményként sokáig dacolt az időjárás viszontagságaival. Idővel a faanyag természetes korhadása révén, a funkcióit elvesztő kunyhó állapota erősen leromlott. A Vérteserdő Zrt. lehetőségeihez mérten elkötelezett a Vértes hegység természeti és épített örökségének megőrzésében és megújításában, az e célt szolgáló civil kezdeményezések támogatásában is. A Maurer-kunyhó esetében Dezsőné Rácz Hilda, a megújulás ötletét adó tanárnő mellé állt az erdőgazdaság, aki ezekkel a sorokkal köszönte meg a kunyhó megújuláshoz vezető összefogást: „Menedékkunyhót avatunk ma. Eső vagy vihar még nem is talált minket a környéken, nekünk mégis hónapok óta a menedéket jelenti. Menedéket a hétköznapi gondok, a rengeteg inger, a lelki bánat vagy akár munkahelyi problémák elől. A tervezés, szervezés, fizikai munka minden percét élveztem. Példátlan összefogás tanúi lehettünk, hálás vagyok mindenkinek, aki első hívó szóra segítő kezet nyújtott nekünk és azoknak is, akik most itt vannak, hogy az örömünkben osztozzanak velünk! Köszönöm szépen!”
A 2024 év eleji állapotfelmérést követően az a döntés született – bevonva a család ma élő leszármazottait is – hogy a régi kunyhó anyagait részben hasznosítva újuljon meg az építmény azon a helyen, ahol Maurer János megépítette, majd fia Ágoston munkássága alatt sokáig szolgálta az erdőben dolgozókat. Az erdészeti társaság koordinálásával a kunyhó helyszíni ácsmunkáit Maurer János ükunokái, Fehér Ferenc és Fehér Attila, a tereprendezéssel, a bontással, a felületkezeléssel és a kövek rakodásával járó munkafolyamatokat Hilda tanárnő természetjáró csapata végezték el 2024 őszén. Az építési faanyagot, a felületkezeléshez szükséges anyagokat és a szállítást a Vérteserdő Zrt. Észak-Vértesi Erdészeti Igazgatósága, Pintér István erdészeti igazgató és kollégái biztosították.
Fehér Ferenc elmondta, hogy „Próbáltunk a régi kunyhóból is elemeket megmenteni. A főgerenda az eredeti kunyhóban is így helyezkedett el. A kinti asztal lábai az ajtófélfából, míg a belső padok lábai is a régi faanyag ép részeiből készültek.” Fehér Attila hozzátette: Gyönyörű őszi időben, csodálatos két napot töltöttünk kint az építés ideje alatt. Amikor akkumulátoros fúrókat, kistraktort, fűrészt használtunk, akkor sokszor eszünkbe jutottak dédapáink, akiknek a mostani rohanó világgal szemben ilyen eszközök nem álltak rendelkezésre, de mégis tudtak és szerettek alkotni.”
Köszönjük Nyárs Annamária, ének-zene tanárnőnek az avatónk szép dallamait! Közte olyan népdalokat, mint az „Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istenemet” kezdetűt, amellyel ünnepségünk zárult. A záró akkordok közben a Csákberényi Túrázók elhelyezték a kunyhó faragott nevét a homlokzaton, mely Varga Csaba, csákberényi fafaragó kezemunkáját dícséri.
Köszönjük kollégáinknak, minden támogatónak, akik anyagilag, erkölcsileg, munkájukkal hozzájárultak ehhez a kezdeményezéshez vagy bármilyen információval szolgáltak a kunyhó történetének feltárásához! Kérünk minden erdőjárót, hogy a kunyhót olyan állapotban hagyja hátra, amit ő is szeretne, amikor legközelebb használni kívánja! Bízunk benne, hogy újabb évtizedekig szolgálthatja menedékként a Dél-Vértesben túrázókat!
Fotó: Egri-Bencze Judit
Youtube videó: Csókakő TV