Az egyik biztos jele annak, hogy már nem kell sokat várni a tavaszra, amikor megpillantjuk erdei sétánk közben ezt a két növényt pompázni. Mindkettő valóságos virágszőnyeggé varázsolja a szürke avart.

A téltemető (Eranthis hyemalis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Nemzetségének a típusfaja.

Előfordulása
Európában őshonos növényfaj. Az eredeti előfordulási területe Franciaország, Olaszország és a Balkán északi fele. Magyarországon nem őshonos, azonban korai betelepítések miatt nálunk a vadonban is szétterjedt.

Megjelenése
Gumós növény. 8–18 cm magas felálló hajtásain 3–4 cm átmérőjű, magányos, csúcsálló virágot hoz. A virágtakaró külső levelei hosszúkásak, a belsők keskenyebbek, aranysárgák, a mézfejtők zsákszerűek. A virágok alatt három szeldelt, szálas sallangú, örvösen álló gallérozó fellevél található. Tőlevelei szeldeltek, rendszerint hétosztatúak. Termése tüsző, mely még a tavasszal megérik. Magvait a hangyák terjesztik. Tavasz végére a növény minden része a föld alá húzódik vissza.

Életmódja
Apró, egyvirágú növény, mely kora tavasszal szép virágszőnyeget hoz létre, ha nem háborgatják élőhelyét. Gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Főbb élőhelyei a gyertyános-tölgyesek, ligeterdők. Mérgező növény, hazánkban védett.

Február-márciusban virágzik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Huszonegy fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon négy fajjal találkozhatunk: a kertekben ültetett pompás (Galanthus elwesii), redőslevelű (Galanthus plicatus), és levantei hóvirággal (Galanthus fosteri), valamint az őshonos kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis), mely utóbbit egyszerűen hóvirágnak is neveznek.

A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabály-változásoknak köszönhetően lett az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj Magyarországon is. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.

Jellemzésük
19 fajta hóvirág (Galanthus) megoszlása Európában és a Közel-Keleten. A hóvirágok élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek. Földalatti raktározó szervük az 1–2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki – fajtól függően – az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.

A nagy hóvirág-állományokban azonban gyakran előfordulnak az adott faj alaptípusától eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat vagy a 2 lepelkör éppen egyforma, olykor a belső lepelkör átmenetekkel porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg: kettőnél több lepelkör (telt virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-6-ig változhat. A virág színében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak is. A foltok rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított „U” helyett lehet „X”, vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 pont is.

A kultúrába vett mintegy 6-7 hóvirágfaj változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300 féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet is számon tartanak.

Szöveg: Wikipédia
Fotók: Ruppert Géza