Létezik egy erdő, amit az ember nem háborgat, ahol láncfűrészek zaja nem hallatszik. Ahol a fák évszázadokig élhetnek, és végül ugyanott válnak földdé, ahol megszülettek.

Megszületnek, élnek és meghalnak… csendben, szinte észrevétlenül és mégis örök változatosságban.
Itt nem választható el az élet és a halál. Mert a holtból sarjad az új élet, és egy egész letűnt nemzedék táplálja unokáját saját pusztulása után.
Erre a folytonos körforgásra épít az erdő milliónyi élő szervezete, mindenki a maga ízlése szerint – élőre, vagy holtra ráutalva.
Egy erdő… növények, állatok, gombák és mikrobák finom és szövevényes szálakkal szőtt közössége, melynek minden eleme kapcsolódik a másikhoz, és valamennyi az Egésznek a hasznára van.