Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya 1995. évi erdészettörténeti pályázatán III. díjat nyert – Szabó Imre által jegyzett – dolgozat.

Az egykori csákberényi Lamberg-Merán uradalom irattára, a volt kastély értékeivel együtt, a második világháború hadi és ennek befejezése után az értelmetlen emberi pusztítás áldozatává lett. A Lamberg család a 18. századtól, a Merán család a 20. századtól tulajdonosa a környéknek. A kastélyt Lamberg Rudolf építtette a múlt század harmincas éveiben „vadászháznak”, később ez állandó lakhelyévé vált a Lamberg és Merán családoknak. E kastélyban a pusztulása előtt a falakat 1024 szarvasagancs és 800 őzagancs, sok más egyéb trófea díszítette. Tanulmányomban az 1024 szarvasagancs legkiválóbbjairól számolok be – sajnos csak festmények alapján. Csupán egyetlen trófea vészelte át az emberi pusztítást, ami viszont az összes között a legnagyobb volt. Az agancsokat viselő bikákat Lamberg Rudolf lőtte a múlt század harmincas-hetvenes évei között, ennek veje, Lamberg Ferenc pedig festményeken örökítette meg. A csákberényi kastélyban valamennyi nagy agancs alatt ott volt a trófeát viselő és elejtési környezetében megörökített bika képe.

Több mint húsz esztendeje foglalkozom – mint amatőr – a Vértessel, és ennek kapcsán találtam rá Lamberg munkáira. Lamberg Ferenc, az egykori csákberényi birtokos 1832-ben született és 1901-ben hunyt el. Kitűnő rajztehetsége volt, szinte csak a természetben látottakat örökítette meg, igazi „természet- 161 és vadászfestő” lett. Életében mintegy 300 képet festett, ebből egykoron Csákberényben több mint száz volt. Az ausztriai kastélyokban (Horn, Ottenstein, Stainz, Steyr) is megtalálhatók voltak munkái. Napjainkra műveiből összesen húsz maradt. A Merán család és a csákberényi emberek elmondásai szerint a helyi kastély ebédlőjében lévő falikárpitokat is ő festette. Ezek a környékbeli erdőkről készültek. Volt rajtuk bőgő bika, szarvasrudli és dagonyázó, nagy agyarú vadkan. Amikor az orosz csapatok megszállták Csákberényt, a kárpitokat a katonák szétvagdalták és kapcaként használták tovább. Miután az ausztriai Ottenstein és Steyr a második világháborúban az orosz megszállási övezetbe esett, itt is elpusztultak Lamberg munkái. A kárpitokról a Merán család őriz néhány fényképfelvételt, de ezek egyike sem tudja visszaadni az eredetit. Mint kortanúk igazolják, mi érték pusztult itt el. Lamberg Ferenc életének harmincas, negyvenes éveiben volt művészi munkájában a legaktívabb. Egy alkalommal a hirtelen jött vihar Csókakőre szorította be az erdőből, amíg az égzengés tartott, addig ő korom és tej keverékével csupán időtöltésből telefestette a ház falait.

Mint művészhez a sors nem volt kegyes hozzá – színvak volt. Munkái ezért mindenütt egyszínűek. Egyetlen színes alkotásáról tudok: egy kis tál, ami vaddisznót ábrázol környezetében. A színeket úgy festette meg, hogy mutatták neki, hová mit fessen. Nagyon vékony ecsettel dolgozott, vízfestékkel vagy olajjal. Lamberg Ferenc nagyon keveset vadászott, inkább az erdőt járta. Nagyon jól ismerte a vértesi rengeteget, igazi természetfestővé vált. Soha egyetlen képét el nem adta, nem is ajándékozta el, magának és a családjának festett. Ennek is tudható be, hogy munkái az ismeretlenségben maradtak, és talán annak is, hogy közel száz éve elhunyt.

Az ismeretlenség ködéből Merán Fülöp emelte ki. Ausztriában megjelent könyveiben (tíz kötet) mutatja be Lamberg Ferenc munkáit. A grazi vadászati múzeumban – ami a hasonló múzeumok kategóriájában világviszonylatban a negyedik – külön helyiségben láthatók Lamberg munkái. A múzeum alapítója és vezetője közel negyven éven át Merán Fülöp volt. Magyarországon Csőre Pál használta fel Lamberg szarvasos képeit tudományos publikációihoz, valamint a legutóbb megjelent vadászattörténeti könyvében közöl három képet tőle. Magam is szeretném, ha Lamberg Ferenc elnyerné méltó helyét a honi természetfestők panteonjában, ezért is választottam témául munkáit, hiszen művészetének elismerésével nem csak művészettörténetünk, de erdészettörténetünk, vadászattörténetünk is gazdagabb lesz.

A napjainkig megmaradt húsz Lamberg-képből Merán Fülöp grazi lakásán őriz ötöt. Az ötből néhány eredetije a csákberényi nagy bikákról készült, ezek mérete 85×65 és 120×65 cm. Az általam bemutatásra kerülő képek nagy méretű képek kisebb méretű másai. Ugyanis Lamberg ezeket a nagy agancsú bikákat újra megfestette, de állóképben. A környezete ugyanaz, mint a nagy képen, csupán a bika másként áll. Ezek az állóképek A/4-es méretűek lehetnek, és Merán Fülöpnél egy díszalbumban vannak. E képekről készült és 30×40 cm-es fekete-fehér képeken (fotó) mutatta be közreműködésemmel Mór város önkormányzata 1982-ben a helyi Lamberg-kastélyban Magyarországon először Lamberg Ferenc munkáit. E kiállításra Csókakőről előkerült, egy neki tulajdonítható nagy méretű festmény is, ami terítéken fekvő bikát ábrázol. Ennek azonosítása még folyamatban van. Az általam bemutatandó bikákról készült képeket Lamberg Ferenc apósa elmondása alapján készítette (hogyan állt a bika, mi történt a lövés pillanatában, milyen volt az idő stb.). ő csak a helyszínt örökítette meg ottjártakor. Különös érdekessége e képeknek, hogy az egyetlen megmaradt agancs mellé megmaradt az eredeti fekvő kép is, amit Merán Fülöp őriz. Fennmaradt néhány fotó az egykori csákberényi kastélybelsőről, amelyen jól láthatók a falon lévő képek és trófeák. A sors különös szerencséje, hogy az egyik fotón a legnagyobb agancs látható a képpel együtt, és ez maradt meg napjainkra is.

Mint a bevezetőben és Lamberg munkásságát bemutató ismertetőmben utaltam rá, a fennmaradt nagyméretű és kisalakú képeknek rendkívüli az erdészet-vadászattörténeti, művészettörténeti, honismereti, összességében a kultúrtörténeti jelentősége. Miért? Erdészettörténeti jelentősége az, hogy szinte fényképszerűen maradtak az utókorra a Vértes Csákberény és környékének erdőrészletei, tájai. Nagyon keveset tudunk a vértesi erdőkről (Csőre tanulmányában foglalkozott a csákvári Esterházy-uradalom erdőgazdálkodásával), de ez szinte példa nélkül álló. Betekintést nyerhetünk abba, milyen volt a régi Vértes, milyen volt az egykori vértesi „őserdő” A képen szereplő erdőrészletek jelentős részét kitermelték, majd újratelepült, újratelepítették. A képek alapján ma is beazonosíthatóak az egyes erdő- és tájrészletek, beazonosítható az egyes erdőrészletek faállománya, kora. Láthatóak a képeken az egyes erdőrészek, így láthatóak azok a nevezetes fák, pl. Csonka bükk, amelyekről ezeket elnevezték. Ma már csak a „nyelvben” él ennek az elnevezése, a képről viszont megismerhetjük, milyen is volt a híres fa.

Vadászattörténeti jelentősége hasonló az erdészettörténetéhez – fényképszerű korhű hitelesség. A képeken szereplő huszonnégy trófeát Lamberg Rudolf 1827-1865 között hozta terítékre, így képet kapunk 38 év trófeáiról, az agancsok minőségéről, az ezt viselő bika testi kondíciójáról, az állományról. Betekintést nyerhetünk az egyes területek vadeltartó-képességébe, az elejtés helyére, idejére, a trófeára vonatkozó néhány adatra. Honismereti, kultúrtörténeti jelentősége az, hogy megismerhetjük a település környékét, az erre jellemző erdőrészeket, tájrészeket, de a képekről megláthatjuk, milyen volt Mór látképe a múlt század közepén, vagy mi volt látható a csókakői várból. A képek ismertetésekor a jobb felső sarokban lévő számozást vettem figyelembe, három képnél hiányzott, ezt magam számoztam be. A képek alatti gót betűs leírás ismerteti az elejtés helyét, idejét, utal az agancsra, közli az elejtő nevét, bizonyos adatokat közöl az agancsról, közli mi látható még a képen. Ez német nyelvű szöveg és ezt fordítottam magyarra. A képeket sorszám szerint mutatom be, a bemutatás után statisztikai adatokat is közzéteszek az ismertetett erdőrészletekről, szarvasokról, agancsokról.

1. sz. kép
A képen látható erős agancsú bikát Rudolf gróf ejtette csákberényi birtokán, Magyarországon, a Kápolnai revírben, a Juhvölgynél bőgési időben, 1835. szeptember 16-án. A kép egy fél agancsú bikát ábrázol a bal oldali szár a középág felett kb. 10 cm-re törött, az agancsszárról hiányzik a jégág. A jobb száron erős, hosszú ágakból álló négyes koronát visel, erről a szárról is hiányzik a jégág, a szemág és a középág hosszú, szépen fejlett és tűzött. A nem törött szár hossza 105-110 cm körüli, az agancs súlya 7-8 kg közötti lehetett. A bika legelő helyzetben van, tőle jobbra egy 80-90 év körüli bükkfa látható, a Vértesre jellemző „törpe növésű”

2. sz. kép
Ezt az erős agancsú bikát egy orvvadász lőtte, és a revírvadász találta meg 1862. szeptember hónapban Lamberg gróf csákberényi birtokán, a Kápolnai revírben. A kép az egykori, igazi vértesi „őserdőt” mutatja, hatalmasra fejlett, sűrűn álló tölgyekkel, aljnövényzettel. A bikát bőgő helyzetben ábrázolja, agancsa igen érdekes. A jobb száron a korona villás, van szemága, jégága és középága, a szár hossza alig 100 cm-es lehet. A bal száron van szemág és jégág, a középág nem felfelé, hanem dárdásan előre, ill. enyhén lefelé ívelő. A korona villás, de ez is torz. A középágtól felfelé jóval vastagabb a szár mint alatta, a korona szinte T alakban szétnyílik. Az első koronaág a középághoz hasonlóan dárdaszerűen előrehajlik, míg a hátsó, ami vastag, sarkantyúszerűen hátra, ennek vége pudvás (törött?). Mindkét koronaág majdnem olyan hosszú, mint a szár. Páros 12-es, súlya 7 kg körüli.

3. sz. kép
Ezt az erős páratlan 12-es bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán a csákberényi revírben 1857. augusztus 12- én a Hosszú Börcz hegyen. A képen látható bika erős, hosszú agancsszárain szépen tűzött ágak vannak. A jobb száron a korona hármas, a balon villás. Széles a két szár terpesztése. Érdekes a jobb szár középágának formája S alakú és hossza majdnem azonos a száréval. Ászárak hossza eléri a 120 cm-t, az agancs súlya 8-9 kg közötti lehetett. 165 A művész legelő helyzetben mutatja be a bikát, a mögöttes táj igazi csákberényi. Hatalmas mészkősziklák jobbról s balról, a háttérben százados tölgy és bükk.

4. sz. kép
A képen erős 10 ágú (páros 10-es) rendkívüli szárhosszúságú agancsot viselő bika látható, amit Lamberg Rudolf gróf lőtt csákberényi birtokán a Kápolnai revírben a Fenyőfejnél 1840. szeptember 30-án. Az agancs rendkívül hosszú és gyertyás – írja a szöveg – és 4 láb, 2 coll-ban adja meg méretét. A képen egy agancsával fát verő bikát látunk. Rendkívüli hosszúak a szárak, és rendkívüli a közöttük lévő terpesztés mérete is, szinte azonos a szár hosszával (ami a megadott bécsi láb és coll szerint 130-140 cm közötti lehetett). Az agancs súlya 7 kg körüli. Háta mögött kisebb tisztás van, ennek szélén egy hatalmas tölgy áll, a bikától jobbra és a tölgy mögött fiatalabb állomány látszik.

5. sz. kép
Ezt a kapitális, 14 ágú agancsot viselő bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte bőgési időben csákberényi birtokán, a Kápolnai revírben a Borz völgynél 1853. szeptember 22-én. A képnek két érdekessége van. Az egyik az, hogy nemcsak bika van rajta, hanem a jobb oldali völgy élezeténél négy tehén is látszik, a másik az, hogy a háttér ködös és a tájból semmi sem látszik. A bika agancsára azt írják, először a képek között, hogy kapitális. Valójában szép agancs. Jobb száron négyes koronával, és mindhárom ága megvan, míg a bal száron a korona ötös, de a jégág hiányzik, így csak páratlan 14-es. Az ágak szépen tűzöttek, szabályos a terpesztés, a szárhossz 110-120 cm között, az agancs súlya 9 kg körüli.

6. sz. kép
Ezt a kapitális, 14 ágú agancsot viselő bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán bőgési időben, 1830. szeptember 22-én a Csákberényi revírben a Csonkabükk és a Cseresznyésvölgy környékén. Rendkívül vastag volt az agancs rózsája, ill. a szár felső vastagsága: 11,5 és 10,75 coll. A kép fekvő, pihenő bikát ábrázol, háttérben hatalmas fejlett bükkökkel, sűrű, áthatolhatatlan aljnövényzettel. A páros 14-es agancs jobb szárán hármas, bal szárán négyes a korona, az ágak a száron hosszúak és szépen tűzöttek. A szárak hossza kb. 110 cm-es lehet. Jó terpesztésű, vastag szárú az agancs. A coliban megadott rózsakörméret cm-ben 30 feletti, a felső szár átmérője pedig 28 cm-en felüli. Az agancs súlya 10 kg-os lehetett.

7. sz. kép
Ezt a kapitális, 16 ágú agancsot viselő bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán a Csákberényi revírben a Csonkabükknél 1833. szeptember 20-án. A bevezetőmben írt szövegben utaltam a Csonkabükk erdőrészlet elnevezésre, ez a kép az egyetlen fennmaradt bizonyítéka annak, hogy milyen is volt a híres fa. Lamberg képén két bőgő bikát festett le, az egyik a terítékre kerülő nagy agancsú. A jobb száron hármas korona van, az egyik koronaág sarkantyúszerűen hátrahajlik. A bal száron a korona ötös, lapátosodó (karibuagancs-szerű). Mindkét száron van szemág, jégág és középág is, ezért páratlan 16-os az agancs. Az agancsszár hossza megközelíti a 120 cm-t, súlya 8-9 kg közötti lehetett. A bika hegyről lefelé tereli teheneit, a szemközti hegytetőn egy másik bika bőg, mellette két tehén látható.

8. sz. kép
A kép egy visszarakott, 14-es agancsot viselő fekvő bikát ábrázol, amit Lamberg Rudolf gróf csákberényi birtokán lőtt 1842. szeptember 24-én, bőgési időben a Csákberényi revír Bükkfakút nevű erdőrészen. A kép egy érdekes agancsú bikát mutat, agancsszárai kb. 110 cm körüliek, a jobb száron hármas, a balon villás a korona. Mindkét száron van jégág, szemág és középág (ez a bal száron igen hosszú). Ami különlegessége a trófeának, hogy a szárakon hatalmasra fejlett farkaságak vannak. A kép leírása szerint a szárak alsó körmérete 28 cm-es, súlya Merán Fülöp szerint 11 kg-os lehetett. Kapitális bika.

9. sz. kép
Ezt az erős bikát Lamberg Rudolf gróf csákberényi birtokán lőtte a Csákberényi revír Csonkabükk nevű erdőrészben 1846. szeptember 29-én. A kép szinte idilli hangulatú, a bika tölgyek közül tekint ki egy tisztásra, ahol szarvastehenek legelnek, fekszenek bőgési időben, bika nélkül. A kép előterében jobbra egy tölgyrönk fekszik, a tövében páfránycsokorral. A bika agancsa bal szárán nincs jégág, viszont a felső agancsszáron a szár hátsó részén egy rendkívül hosszú, sarkantyúszerű ágkinövés van. A szárhossz 110-120 cm közötti lehetett, az agancs súlya 8 kg körüli.

10. sz. kép
A képen egy kapitális dagonyázó, vízből felálló szarvasbika látható, amelynek 16-os az agancsa, és Lamberg Rudolf gróf 1839. szeptember 23-án lőtte, bőgési időben, csákberényi birtokán, a Csákberényi revír Csonkabükk erdőrészben. A képen látható bika agancsszárai erőteljesek, az ágak rendkívül hosszúak. A jobb oldali szár középága S alakú, ezen a száron a korona ötös, a másikon hármas, így páratlan 16-os. Szárhosszak 120 cm-en felüliek, az agancs súlya 10-11 kg között lehetett. Hatalmasra fejlett bükkök állnak a dagonya mellett, a háttérben az erdő sűrűje látható.

11. sz. kép
Ezt a kapitális, páratlan 16-os bikát Lamberg Ferenc gróf lőtte csákberényi birtokán 1832. augusztus 19-én a Csákberényi revír Förtés-völgyében. A bika délutáni napsütésben lett megörökítve, árnyéka rávetődik a kép jobb oldalán álló tölgy törzsére. Háttérben a környékbeli csúcsok és erdőrészletek látszanak, a levegőben valószínűleg valamilyen ragadozómadár repül. A bika agancsa mindkét száron (karibuszerűen) lapátos, négyes koronákat visel, a jobb szár középág feletti részén a hátsó oldalon sarkantyúág nőtt. Itt a középág is S alakú. A szemág pedig dárdaszerűen előreálló. Az agancs súlya 10 kg körüli, a szárak hossza pedig 110-120 cm közötti lehetett.

12. sz. kép
A képen egy 16 ágú agancsot viselő bika áll, amit Lamberg Rudolf gróf lőtt csákberényi birtokán 1834. szeptember 25-én, a Csákberényi revír csalitos erdőrészén. A kép az egyik legszebb, arányos felépítésű agancsot viselő szarvasbikát ábrázolja „verés” közben. A bika agancsának mindkét oldalán ötös a korona, középág, jégág és szemág jobb és bal oldalon megtalálható. Arányos az ágak tűzése, a szárak vastagsága, terpesztése. A szárak hossza 120 cm feletti, az agancs súlya 9-10 kg közötti. A képen a bika fiatalos sűrűben áll, jól ráillik a látható erdőrészre a Csalitos elnevezés.

13. sz. kép
A képen egy erős, félagancsú bika látható fekvő helyzetben, amelyet Esterházy Károly gróf lőtt Lamberg Rudolf gróf csákberényi birtokán a Kápolnai revírben az ún. Lyuk erdőrészben 1863. szeptember 24-én. Az agancs jobb szára teljesen hiányzik, az agancstőről egy torz, dárdaszerű szemágkinövés van, felette néhány centi szárrész, torz jégágszerűséggel. A bal száron hármas a korona, van szemág, jégág és középág. Hosszú az agancsszár, 120 cm körüli. A bika tisztáson, hegyszélen fekszik, mögötte fiatalos erdő, szemben pedig a másik oldal erdőszéle, ill. a völgy látszik.

14. sz. kép
Erős, páratlan 12-es agancsú, hegytetőn álló bikát mutat a kép, amit szintén Esterházy Károly gróf lőtt Lamberg Rudolf gróf csákberényi birtokán, a Gánti revírben, a Bagoly-hegy nevű részen, 1863. szeptember 27-én. Az egyik legszebb tájkép, látszik a gánti és kápolnai revír és a csákberényi magaslat. A bika jobb száron hármas koronát visel, megvan mind a három ág, a bal szárról hiányzik a jégág. Hosszúak a szárak, 120 cm körüliek, az agancs súlya is 8-9 kg közötti lehetett. Ami érdekessége, hogy a két agancstő között egy harmadik is van, ahonnan számnövekedés indult el, és ez jól látható a képen is.

15. sz. kép
Ezt a kapitális bikát, amelynek 18 ágú agancsa van Alois Roth (Roth Alajos) revír jáger (kerületvezető vadász) lőtte a móri Lamberg birtokon, a Csóka-hegyen 1840-41-, vagy 42-ben. Hatalmas agancsú bikát mutat be a kép, rendkívül hosszú ágakból álló hatos koronákkal, szép ívű és arányos tűzésű ágakkal, nagy terpesztéssel, hosszú szárakkal. A szárhosszúság 120 cm-en felüli, az agancs súlya 10 kg vagy e feletti lehetett. A bika szikla mögül lép ki, a kép hátterében a Móri-árok, a Bakony és Mór városa látszik. Az elejtő nem a birtokos, hanem egyik alkalmazottja volt, az elejtés éve teljesen bizonytalan, a közelebbi időpont sincs közölve.

16. sz. kép
A 14 ágú agancsot viselő erős bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán, a Csákberényi revír Csalitos nevű erdőrészén 1827 szeptember 18-án. A páratlan 14-es agancsot viselő bika mellett még két bika és szarvastehenek vannak a képen. Az egyik bika a tehenek mellett áll, a másik lefelé indul a hegyről. Az elejtett bika jobb agancsszárán hatalmasra fejlett kettős ágú korona van, ez a szár abroncsba hajló. A jégág és a szemág egy tőről ered, míg a jégág és a középág között egy hátrafelé álló ágkinövés látható. A bika mellett farakás látható, amiből és a képből is látszik, hogy az erdőt letermelték. Messzire látszik a táj, a hegyi erdő, Gánt és környéke, Bagoly-hegy és a Meleges.

17. sz. kép
Ezt a kapitális bikát, amely 22-es agancsot visel, Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán, a Csákberény revír Cseresznyés-völgy felső részén, 1838. szeptember 25-én. A gyűjtemény legnagyobb trófeája, az egyetlen, amely napjainkra megmaradt az eredeti képpel együtt Merán Fülöp grazi lakásán. Kalandos úton jutott hozzá, mert a család a csákvári plébániának ajándékozta 1945 után és így tudták megmenteni. Az agancs jobb szárán hatalmas kehelykorona van nyolc ággal, a bal száron is hasonló felépítésű, de ötágú a korona. így páratlan 22-es, 120 cm-es szárhosszúságú, szépen tűzöttek az ágak, arányos a terpesztés, a súlya 11 kg körüli volt elejtésekor. Napjainkban is jóval 10 kg felett van. A bika előtt fekszik a tehene, látszik a Cseresznyés-völgy csapása (nyiladéka) és a Horog-völgy.

18. sz. kép
Ezt a két erős bikát Lamberg Fülöp gróf lőtte Lamberg Rudolf birtokán a Csákberényi revírben alkonyaikor, 1865. szeptember 30-án. A 12 ágat viselő bikát a Csonkabükknél, a másikat pedig a Hosszú Börcznél. Az egy este elejtett bikákat a festő egy képen örökítette meg, mégpedig úgy, hogy az egyik teheneivel van, a másik pedig kilép az erdőből. Egyik bika páros 12-es, a másik páratlan 12-es agancsot visel. A páros a szebb trófea, arányosabb az agancsfelépítése, mindkét szárról hiányzik a jégág. A kép előterében álló bika agancsa páratlan 12-es, ennek szárhossza 110 cm körüli, súlya 7 kg, míg a másiké hosszabb szárú és inkább 8 kg súlyú.

19. sz. kép
Ezt az erős, visszarakott 10 ágú agancsot viselő szarvast Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán a Kápolnai revír Erdőrész és Házirét közötti területen, 1833. szeptember 17-én. Ismét egy érdekes agancsú, fekvő bikát láthatunk a képen. A visszarakott agancs jobb szára erősen abroncsos, a korona villás, a középág nem előre, hanem oldalra áll ki és csavarodott, hiányzik a jégág, a szemágak is enyhén íveltek, de előreállók. A bal száron sincs jégág, a középágban enyhe S alak fedezhető fel, a korona itt hármas. A szárak hossza 110-120 cm közötti, széles a terpesztés, az agancs súlya 7-8 kg közötti. Ezt a bikát is a hegy szélén fekve ábrázolta a művész, a hát mögött egy partoldalban bükkfa áll, alatta a völgyben erdő látható.

20. sz. kép
Egy erős bikát lőtt Lamberg Rudolf gróf, amelynek az agancsán 16 ág van. Csákberényi birtokán, a Csákberényi revírben ejtette el 1858. július 25-én. A kép egy nagy agancsú, széles terpesztésű, páratlan 16-os, legelő bikát mutat. Nagy, terebélyesek a koronaágak, a jobb száron hármas a korona, a balon ötös. Hosszúak, 120 cm-en felüliek. Az agancs súlya 9 kg körüli lehetett. A képen a terítékre került bikán kívül még kilenc szarvas, köztük több bika is látszik. A leírás szerint a Cser erdőrészen, ill. tisztáson legelnek, ahol káposztán híztak.

21. sz. kép
Ezt az erős agancsú, 12-es bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán a Csókái revírben alkonyatkor a Csóka-kő romjai alatt, 1865. július 29-én. E képről megismerhetjük, milyen volt a csókakői vár 130 évvel ezelőtt. Három bika vonul a várheggyel szemközti hegy élezetén, kettő már eltűnt a szikla takarásában, a hátsó került terítékre. Vastag szárú, mindkét oldalán hármas koronát visel, a bal száron hiányzik a jégág, ezért páratlan 12-es. A szárhossz 110-120 cm között lehetett, súlya 9 kg körüli.

22. sz. kép
Saját véleményem szerint ez a legszebben komponált alkotás. Ezt a kapitális, 14-es agancsot viselő bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán, a Csákberényi revírben az Építőfánál, 1837. szeptember 28-án. A kép fekvő bikát ábrázol, szépen tűzöttek az agancsszáron az ágak, arányos az agancs felépítése, szép a terpesztése. A szárak hossza megközelíti a 120 cm-t, az agancs súlya 9 kg körüli lehetett. Nagyon szép a kép, a fekvő bika hegytetőn pihen, mellette a híres fa, és a háttérben jól látszanak a környékbeli völgyek (Horog- és Hosszú-), valamint a Hajdúvár csúcsa.

23. sz. kép
Ezt a kapitális, 16 ágú agancsot viselő bikát Lamberg Rudolf gróf lőtte csákberényi birtokán a Kápolnai revírben, a Borzvölgy erdőrészben, 1838. szeptember 28-án. Ismét egy fekvő szarvasos kép, a bika tarvágáson fekszik, távolban és mellette látszanak a hagyásfák. Tőle balra, messzebb egy másik bika legelészik, vagy tehénnyomot szimatol. A fekvő bika igen szép és arányos agancsot visel. A bal száron a korona ötös, a jobbon négyes. A szárak és az ágak vastagok, robosztusak, látszik, hogy a bika „csúcspontján” van. Az agancsszárak hossza 120 cm körül, a trófea súlya 10 kg.

A képek alapján bemutattam az elejtett szarvasbikák agancsait, a képeken található tájakat, tájrészleteket. Miután csak egy agancs maradt meg a bemutatott huszonnégyből, így csak a szubjektivitásra hagyatkozhattam a trófeák minősítésénél (súly és szárhossz megállapítása). Viszonyítási alapul szolgált a fennmaradt trófea, számítottak saját tapasztalataim, döntő mértékű volt azonban Merán Fülöp szakmai segítsége, aki életének egy részét az agancsok körében élte le. A „szubjektív” bírálathoz kikértem terepet járó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező (vadásztató) vadászemberek véleményét, illetve segítségét kértem trófeabírálattal foglalkozó vadászoktól is. Az elejtett trófeákról statisztikai kimutatásokat is végeztem saját szempontjaim alapján, amelyeket munkám következő részében ismertetek.

A Lamberg Ferenc által megfestett nagy trófeákat a csákberényi uradalom területén 1827-1865 között hozták terítékre, 38 év vadászati eredménye közül a „csúcs”-ról kapunk tájékoztatást. Azaz 1,5 évenként került terítékre kapitális vagy erős agancsú bika. A legtöbbet 1865-ben lőtték, 3 példányt; 1833, 1838, 1840, 1863-ban 2 egyed került terítékre. Az 1820-as években 1 bikát lőttek, a 30-as években 10, a 40-es években 4, az 50-es években 3, és a 60-as években 6 db kapitális, vagy erős aganccsal gazdagodott a csákberényi kastély trófeagyűjteménye. 10-es agancsot viselő bikát 2 db-ot, 12-est 7 db-ot, 14-est 6 db-ot, 16-ost 6 db-ot, 18-ast 1 db-ot, 22-est 1 db-ot lőttek. Lamberg Ferenc közlése szerint 11 kapitális bika került terítékre és 13 erős agancsú. Az elejtett bikák megoszlása revírenként, illetve erdőrészenként: Csákberényi revír 8 db kapitális és 6 db erős agancs, Kápolnai revír 2 db kapitális és 5 db erős agancs, Csókái revír 1 db kapitális és 1 db erős agancs, Gánti revír 0 db kapitális és 1 db erős agancs. A Csákberényi revíren belül a legtöbb bikát a (Csonkabükk, Cseresznyés-völgy, Bükkfakút, Hosszú Börc, Építőfa) erdőrészekben lőtték. Megjegyzem, ezek a részek egymás melletti területek, és így természetesen egy erdőrész egységnek vettem. E részben 10 bika került terítékre, ebből 6-nak volt agancsa kapitális. Ez az erdőrész napjaikban is a Vértes egyik legjobb bőgőhelye, ill. az igazán jó agancsok itt kerülnek terítékre. A huszonnégy bikából 18-at Lamberg Rudolf lőtt, míg 2 db-ot Esterházy Károly és Lamberg Fülöp, 1 db-ot Roth Alajos (hivatásos vadász) és 1 db-ot ismeretlen vadorzó. 1865 után már nincs szó sem erős, sem kapitális bikáról. Igaz, nem sokkal ezután Lamberg Rudolf meghal, és a birtok a képeket festő Ferencé lesz, aki inkább az erdőt járja ceruzával és ecsettel.

Később a Merán család tagjai vadásznak – mind intenzívebben. Mégis, ilyen nagy agancsú bikákat és ilyen mennyiségben és minőségben nem sikerült terítékre hozniuk. Merán Fülöp szerint a képeken látható szarvasok voltak a vértesi „ősszarvasok”. Amelyek részben a nagyarányú orvvadászat, ill. az állomány minőségének megváltozása miatt tűntek el. Mindig volt az uradalomnak összetűzése a vadorzókkal, 1845-ben a kápolnai részen vadorzó lelőtte Redl fővadászt, ennek a helyén a gróf egy emlékobeliszket állíttatott. Az 1848/49-es forradalmi években is nagy volt az orvvadászati és más illetéktelenek fakivágási károkozása (ennek írásos bizonyítékai is vannak). Lamberg Ferenc képein keresztül megismerhettük a Vértes egy részének erdeit, következtetni lehetett a szarvasállomány minőségére. Kortörténeti dokumentumok, amelyek a maguk nemében páratlanok.

Külön köszönetét mondok Merán Fülöpnek, aki munkám megírásához rendkívül sok segítséget nyújtott, és biztatásával hozzájárult annak elkészítéséhez.

Felhasznált szakirodalom
Csőre Pál: A magyar vadászat története (Bp., 1994)
Csőre Pál: Elődök vadgazdálkodása a Vértesben (NIMRÓD/1983/12.)
Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján 1870-1914. Mezőgazdasági Múzeum (Bp.)
Köveskúti György: Csak a „táji” vadgazdálkodás segít (NIMRÓD/1982/ 11.)
Philipp Merán: Ausztriában megjelent könyvei, 10 kötet
Szidnai László: Trófeák kikészítése és bírálata (Bp.)
A vadászat kézikönyve (Bp., 1971)