A 100 éve alapított MEVME-re emlékeztünk

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Vértesi Helyi Csoportja szervezésében került sor a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete (MEVME) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségre Tatán, 2026. november 10-én.

Az ünnepség a MEVME utolsó székhelyét megörökítő emlékkőnél kezdődött, melyet 2013-ban, az OEE 144. Vándorgyűlésének keretében avattak fel. A rendezvény zenei kíséretéről a Vérteserdő Zrt. arany minősítésű kürt együttese gondoskodott.

Laki Balázs, a helyi csoport elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy idén 100 éve 1926. október 10-én Miskolcon alakult újjá az 1910-ben alapított Magyar Erdészeti és Vadászati Segédtisztek és Altisztek Országos Szövetsége, a MEASZ. Egy évvel később a
Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére és Cservenka Ferenc tatai uradalmi erdész, választmányi tag javaslatára az egyesület nevének megváltoztatásáról is döntöttek. Ezt követően a szervezet megszűnéséig, 1945-ig a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete (MEVME) nevet viselte. Az emlékkő az egyesület
1940-1945 közötti utolsó székhelyének állít emléket, felidézi az egykori Eszterházy utca 1. című épület megjelenését.

Tata Város polgármestere, Michl József méltatta a város és az Esterházy uradalom helyi erdészettörténeti jelentőségét. Kitért arra is, hogy a város jövőre ünnepli a tatai uradalom alapításának 300. évfordulóját. Az Esterházyak nem csak a településnek lettek jó gazdái, de az egész környéknek hasznára volt tevékenységük. A gazdasági fejlesztések javították az itt élők életszínvonalát, de gondjuk volt iskola alapításokra és a tataiak, tóvárosiak hitéletének ápolására is. Az emlékkőnél ünnepség első része a koszorúzást követően a Magyar Induló akkordjaival fejeződött be.

Ezek után került sor az emlékkőnél a MEVME-re emlékezők koszorúinak elhelyezésére:

Balról jobbra: Laki Balázs az OEE Vértesi Helyi Csoportjának elnöke és Encsi Csaba, a Vértesi Helyi Csoport országos küldötte Michl József, Tata Város polgármestere, Hoczek László, a Kisalföldi ASZC főigazgatója, Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke és Schweighardt Ottó egyesületi tag

Balról jobbra: Macsek Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgatója, Hlavács Attila, a Tatai Városgazda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója és Dr. Dobroszláv Lajos a Vérteserdő Zrt. korábbi vezérigazgatója

A megemlékezés a 2024-ben átadott Magyary Zoltán Tudásközpont és Könyvtár épületének konferenciatermében folytatódott. Elsőként Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. Átfogó előadást tartott egyrészt az erdészeti múltról, a középfokú erdészeti oktatás kialakulásáról, majd az I. világháború nehéz időszakáról. Beszédében kitért az OEE 160 éves múltjára, a 175 éves német nyelvű esztergomi jogelőd erdészeti egyesület alapítására, és a 140 éve erdész közadakozásból Budapesten felépített Alkotmány utcai székház törvénytelen államosítására. Záró gondolataiban leszögezte, hogy a felgyorsult klímaváltozás okozta kihívások, párhuzamosan a formálódó, új társadalmi igényekkel együtt komoly feladatok elé állítják a ma erdészeit. E kihívásokkal teli jövőhöz a Kálnoki Bedő Albert által megfogalmazott jelmondattal kívánt erőt és kitartást: „Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással.”

Hoczek László, a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum főigazgatója évtizedek óta tanári pályáján – előbb tanárként, majd a Roth Gyula Erdészeti Technikum igazgatójaként – segíti szakmai tudáshoz a diákságot.
Felszólalásában kiemelte, hogy az erdész szakma előtt nagy feladat áll. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás mellett a megfelelő kommunikáció fontosságát is hangsúlyozta. Köszönetét fejezte ki az iskolákban dolgozó oktatóknak, akik munkájuk mindig nagy
hangsúlyt fektetnek, hogy a diákok megismerjék a történelmi emlékeket és aktívan részt vegyenek azok megőrzésében. Elmondta, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, amivel az embereket megfelelően lehet tájékoztatni az erdőben zajló folyamatokról. Kitért arra is, hogy a szervezeteknek kompromisszumokat kell kötni és közösen, vállvetve kell szembenézni a kihívásokkal.

Stegmayer Máté, a Tatai Helytörténeti Egyesület elnöke ismertette az uradalmi erdőgazdálkodás főbb helyi történelmi vonatkozásait. Előadásából kitűnt, hogy sok történeti adat áll rendelkezésre a tatai erdőgazdálkodást illetően már egészen a XVIII. század végétől. A gazdálkodás (úgy az erdő-, mint a vadgazdálkodást illetően is) mindig tervszerűen folyt. Külön kiemelte a Fodermayer család erdész tagjait, Cservenka Ferencet, vitéz Szekeres Károlyt, a MEVME utolsó elnökét és főként Kardos Kálmán főerdőmérnök jószágigazgató személyét, aki a korabeli városvezetésben is tisztséget vállalt.

A megemlékezést Schweighardt Ottó, az OEE Oktatási Szakosztálya tagjának előadása zárta. Előadásában a MEVME történetét annak megalapításában és működésében jelentős szerepet vállaló erdőmérnökök, mérnök-tanárok, erdészek és erdész barátok munkásságán keresztül részletezte. Ezzel kapcsolatban felvázolta az erdészek érdekérvényesítésében jelentős szaklapnak, „Az Erdő” című újságnak a fontosságát. A MEVME zászló fordulatos és hányattatott sorsának bemutatás kapcsán pedig fölhívta a figyelmet arra, hogy ezt az eszmeiséget tovább kell vinni, mert ilyen jelmondatba foglalt üzenete ugyanis a világon sincs más szakmai egyesületnek!

Záró szavaiban a MEVME jelmondatát idézve – ,,Istenfélelem, szeretet, munka. Erre tanít bennünket az erdő örök bölcselete.” – így szólt az ünneplő közösséghez: „Őrizzük meg szívünkben ennek a nem mindennapi eszmeiségű erdész egyesületnek, a MEVME-nek az emlékét! Ehhez kívánok Istenfélelmet, Szeretetet és kitartó Munkát!”

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület Vértesi Helyi Csoport és Oktatási Szakosztály

Fotó: Lantos Róza, Tarjáni Antal

Kiemelt hírek