Én úgy vagyok ezzel a remek életrajz folyammal, Pápai Gábor sorozatszerkesztő fáradhatatlan és rendkívül elismerésre méltó munkájával, hogy soha nem múló izgalommal lapozom fel egy-egy szeretett és általában személyes ismerős kollégám életrajzát. Saját évfolyamom almanachját szerkesztve szembesültem a jelenséggel, nevezetesen azzal, hogy régóta, már fél évszázada ismert barátaim életrajzában mennyi újdonságra, előttem eddig rejtve maradt értékre találok.
Így vagyok a Gyökerek és lombok olvasásakor is. Soha ki nem fogyó tárháza ez az ötezer oldal a különleges életutaknak, történeteknek, barátságoknak, de ugyanakkor kérlelhetetlen élességgel rajzolódik ki az elmúlt közel egy évszázad viharos magyar történelmébe ágyazva szakmánk hol hullámvölgyekben küszködő, hol a vizek taraján büszkén sikló hajójának története is. Kifogyhatatlan tárháza ez az erdészettörténész és társtudományok történetét kutató tudósoknak éppúgy, mint a laikus olvasónak.
Ezért volt számomra ünnepi az a pillanat, aminek részese lehettem, amikor a sorozat szerkesztője, Pápai Gábor aláírta hozzájárulását, Haraszti Gyula, az Erdészeti Lapok Szerkesztő Bizottsága elnökének a jelenlétében, akinek fáradhatatlan bábáskodását a jó ügy mellett most is megköszönöm, hogy ez a rendkívüli életrajzfolyam közkinccsé válhatott a világhálón is, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár fontos részeként.
Pápai Gábornak az Erdészeti Lapok egykori legendás főszerkesztőjének sok éves munkája fekszik ebben a sorozatban. Az interjú alanyokkal időpontot és helyszínt egyeztetni, felvenni, sokszor több részletben a beszélgetést, utána a teljes nyers szövegbe életet lehelni, tördelni, szerkeszteni, átfuttatni a lektorálási folyamatokon, szponzorok után szaladgálni, egyeztetni a nyomdával bizony még egy kötet esetében is embert próbáló folyamat, nemhogy még egy tucatnyi könyv esetében, 18 éven keresztül 2000 és 2018 között.
Külön ki szeretném emelni, hogy az interjú készítés sem tartozik a könnyű műfajok közé. Nem csak végtelen türelmet és precizitást, valamint jókora adag empátiát, hanem alapos emberismeretet is megkövetel a kérdezőtől! Még egyszer kalapot emelek ez előtt a nem mindennapi teljesítmény előtt.
Az Országos Erdészeti Egyesület nem egyszerűen csak a sorozatgazda szerepét játszotta ebben a folyamatban. Az egyesület vezetése időben felismerte az ebben a nagy munkában rejlő rendkívüli lehetőségeket és folyamatosan felkarolta, támogatta az egyes kötetek megjelenését, valamint biztosította a hátteret a terjesztésükhöz.
El kell ismernünk azt is, hogy nem minden kötet kapott egyforma érdeklődést. A mai napig vannak olyan számok, amelyekből kevesebb fogyott, de olyan kötetek is, amelyekből ma már a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet elérhető példányokat találni. Abban, hogy most a teljes sorozat mindenki számára elérhetővé válik az egykori Agrárminisztériumnak is döntő szerepe volt, aki a forrást biztosította az adatbázis létrehozásához és bővítéséhez. Biztos vagyok benne, hogy a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár segítségével a sorozat ismertsége ugrásszerűen megnő nemcsak a szakmai, hanem a más szakmákhoz tartozó érdeklődők táborában is!
Álljanak itt végezetül Pápai Gábor visszaemlékező sorai a Gyökerek és lombok létrejöttéről:
„Öregszem. Ahogy múlik az idő, egyre gyakrabban jutnak eszembe a régi professzoraimmal, tanáraimmal, kollégáimmal, egyszerű erdészekkel folytatott beszélgetések. Hol itt, hol ott hallottam izgalmas, megélt eseményeket. Egy alkalommal Bánó Laci Piliscsabán Dévényi Tóni bácsival hozott össze.
Ez adta az ötletet, hogy rögzítsem életútját. József nádor hozta be a Dévényi család őseit Magyarországra. Mint erdész-vadász, a nádor mellett teljesített szolgálatot. Piliscsabai kopárfásításával az elsők között kapott Bedő díjat. Azután sorra jött a többi szakmai pályafutás. Kezdetben Szentendrei Géza volt az operatőr, majd a feleségem vette át tőle a kamerát.
Szaporodtak a többnyire nyugdíjas kollégák rögzített életútjai. Összesen százharminc beszélgetést vettünk fel.
Többen, köztük Boross György is a világháborúval és borzalmaival ismertetett meg. A Kossuth-díjas Bezzegh László nem mindennapi pályafutását ma is rendkívülinek találom. Pankotai Gábor, Jerôme René a kárpátaljai erdőgazdálkodást mutatták be. Grátzer Mikós, Roller Kálmán – és még néhányan az ’56-osok – a Kanadában történtekről számoltak be az olvasónak. Simonfy Ákos hagyatékából megtudhatjuk, hogy felmenője Bem tábornok tábori orvosa volt. Feladata volt, hogy szemmel tartsa, vigyázzon Petőfire a segesvári csatában. Riedl Gyula arról emlékezett, hogy hogyan menekült meg az egyesület történetét igazoló írásos anyag a végső pusztulástól.
Olvashatunk a második világháború utáni erdészetpolitikai történésekről. Természetesen nem kerülhetett mindenki sorra.
Megdöbbentett, amikor a Soproni vándorgyűlésen ingyen osztogatta a sorozatgazda a megjelent köteteket.
Ennyire nem érdekelte a tagságot a kollégáik egyben a szakma története?
Egyre nehezebb volt előteremteni a kiadványok költségeit. Olykor egy sikeres pályázat, néhány erdőgazdaság hirdetése lendítette tovább a sorozatot. Palaczki József fedezte az első kötet költségeit, és a kezdetek óta nagyvonalú Bánó László segítségével folytathattuk tovább.
Bánó László elhunyt, Palaczki József nyugdíjba vonult, a sorozat véget ért.”
Különös örömünkre szolgál, hogy ez az értékes életrajz gyűjtemény az Országos Erdészeti Egyesület 160. jubileumi évében jelenhetett meg egyre gyarapodó adatbázisunkban és így elérhetővé vált valamennyi érdeklődő számára!
A Wagner Károly Erdészeti Digitális Szakkönyvtár a linkre kattintva érhető el.