Gyorsul a melegedés, fogytán az idő – a klímatudomány és a természetkezelői gyakorlat találkozása

A konferenciát a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézete, az Ökológiai Kutatóközpont, az Országos Erdészeti Egyesület (és a HuPCC) szervezte. Nem volt díszelőadás és nem volt diplomatikus kerülgetés. Ami elhangzott, az viszont mellbevágó volt.

Bartholy Judit (ELTE TTK) többek között a globális hőmérsékleti anomáliák görbéjét vetítette ki. A 2023–2025-ös évek messze kilógnak az 1850 óta tartó adatsorból. A klímakutatók 97%-a egyetért az antropogén melegedésben. „Ezt tagadni nagyon-nagyon problémás, hiszen a döntéshozókat a cselekvéstől tartja vissza” — mondta egyszerűen.

Aztán egy hordó olajjal érzékeltette, miért nem történt semmi 130 éve: egyetlen hordó olajjal 25 ezer fizikai munkaórát lehet kiváltani. Ez munkadíj-ekvivalensben 1 forint per óra. Fourier 1824-ben, Arrhenius 1896-ban már leírta az üvegházhatást. A klímaváltozás nem tudáshiány kérdése, hanem érdekeké és pénzé.

A Párizsi Megállapodás ugyan 195 ország aláírásával világakaratot testesít meg, de az Egyesült Államok többszöri ki- és belépése mutatja a politikai instabilitást. A légköri CO₂ az elmúlt 800 ezer évben 300 ppm alatt volt — ma 410–425 ppm körül mozog.

Az IPCC 6. jelentéséből egyetlen kulcsadatot emelt ki: jelenleg az emberi kibocsátás 70%-át nyelik el az óceánok és a szárazföld. A pesszimista forgatókönyv szerint ez 38%-ra csökken. A légkörben maradó CO₂ a jelenlegi 30%-ról 62%-ra nőhet. Ez ötszörös terheléskülönbség az optimista és a pesszimista eset között.

A szélsőségekre a 2021-es csehországi tornádót hozta példaként: két-három falut teljesen elpusztított, egyetlen épület sem maradt állva. Emellett elmondta, hogy a hőségriasztások gyakorisága az évszázad végére tízszeresére nőhet.

Magyarország: nyáron 7 fokkal melegebb?

A magyarországi adatok sem vigasztalóak. Szépszó Gabriella (HungaroMet Nzrt.) bemutatta: az 1971–1995 és a 2001–2025 közötti időszak között egy fokos középhőmérséklet-különbség van. Ez kevésnek tűnik. De ami mögötte van, sokkal jelentősebb. A hőhullámmal jellemezhető napok száma az évszázad végére az évi 50-et is elérheti. A trópusi éjszakák — amikor éjjel sem hűl 20°C alá a levegő — a városokban élhetetlen állapotokat teremthetnek.

Pesszimista esetben a nyári melegedés egyes térségekben akár 6–7°C-ot is elérhet. A nyári csapadékdeficit 27–30%-os. És itt a legfájóbb a bizonytalanság: a nyári csapadékváltozás iránya 50–50%-os — két modell növekedést, kettő csökkenést mutat.

Szegeden 0,4 mm csapadék hullott júniusban

Gál Tamás (SZTE, HuPCC) a dél-alföldi valóságot hozta. 2024 júniusában a szegedi külterületi állomáson 0,4 mm csapadékot mértek a szokásos 70 mm helyett. A légnedvesség 10%-kal volt alacsonyabb a havi átlagértéknél. A szőlőt a Dél-Alföldön már csak öntözéssel és párakapukkal tudják művelni.

A dél-alföldi erdőgazdálkodásból döbbenetes adat érkezett: a holt fa mennyisége — ami az időjárás miatt pusztul el — már egy nagyságrenddel nagyobb, mint amit le tudnak termelni.

A Berkeley-jelentés szerint a melegedés üteme az elmúlt három évben megduplázódott: évtizedenként 0,2°C-ról 0,4°C-ra ugrott. „Ha a tudomány téved, akkor felfelé téved. A becslések igencak konzervatívak.”

Az erdők 76%-ában rosszabbak lesznek a klimatikus viszonyok

Borovics Attila (SOE Erdészeti Tudományos Intézet) az erdőgazdálkodás jövőjéről beszélt. A probléma lényege a sebesség: a jégkorszak után a fafajok több ezer év alatt rekolonizálták Európát. Most ugyanekkora klímaeltolódás 50–100 év alatt zajlik. „Legalább százszoros a sebesség különbség.”

Az intézet modelljei szerint a következő 30 éves időszakra az erdőrészletek 76%-ában egy vagy két klímazónával rosszabb lesz a klimatikus állapot. A bükkös és a gyertyános-tölgyes fokozatosan eltűnik. Jön az erdősztyepp, és az ismeretlen félsivatagi klíma.

A megoldás nem az, hogy mindent kivágunk és újraültetünk. Borovics Attila fészkes, csoportos beavatkozásokat javasol. A diverzitás — genetikai és fajszintű — az egyetlen eszköz, ami segíthet. Az alföldi száraz homokterületeken nemzetközi tapasztalatokat kell adaptálni. „Vannak országok (pl. Algéria), akik ennél nehezebb körülmények között is erdőgazdálkodnak.”

A kukoricának nincs jövője

Goda Pál (HUN-REN AKI) az agrárközgazdász szemével tekintett a klímaváltozásra. Az elmúlt 10 évben a kárenyhítő kifizetések 73,5%-a aszálykárra ment — összesen 146 milliárd forint.

Az öntözés lehet megoldás? Nem: a környezetileg ajánlott öntözési terület Magyarországon 288 ezer hektár. Ez az 5 millió hektáros mezőgazdasági területnek kevesebb, mint 6%-a. Az öntözés nem oldja meg a klímaváltozás okozta mezőgazdasági kihívásokat.

Tíz év alatt mintegy 410 ezer hektárnyi kukorica tűnt el Magyarországról. A feldolgozó üzemek 2025-ben már importra szorulnak. Goda Pál kérdése nem az volt, hogy versenyképes-e a magyar mezőgazdaság. A kérdés az, hogy eltartóképes-e?

A víz: túl sok, vagy túl kevés

Dobó Kristóf (OVF) a vízgazdálkodás kettős kihívásáról beszélt. A 2024 őszi Boris-ciklon okozta dunai árvíz a valaha mért harmadik legmagasabb volt. 2 millió homokzsákot használtak fel a védekezéshez. Ugyanakkor az országos halmozott csapadékhiány elérte a mínusz 376 mm-t. A magyar ivóvízbázis 95%-át a felszín alatti vizek adják — de az Alföldön a talajvízszint drasztikusan csökken. A szemlélet átalakult: árvízvédelemről vízvisszatartásra helyezik a fókuszt.

A tiszaroffi tározó részleges elárasztásának eredménye biztató: a környező kutakban emelkedni kezdett a talajvíz. Online rendszeren keresztül 28 ezer hektárnyi területet ajánlottak fel elárasztásra. 150 aszálymonitoring-állomás működik napi frissítéssel.

Bozó László (HungaroMet Nzrt., MATE) még tágabb keretbe helyezte a kérdést: az éghajlatváltozás csupán egy szegmense egy összetett globális polikrízisnek (Több egymással összefüggő és együttesen jelentkező válsághelyzetre utal, amelyek egymást erősítik és súlyosbítják – a szerk.) A mérsékelt égövben gyengül a nyugat–keleti légáramlás, erősödnek az észak–déli áramlások — ez segíti az extrém állapotok kialakulását.

Az ökológia dilemmái

Somodi Imelda (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) öt csúcsdilemmát azonosított. A klímamodellek bősége bizonytalanságot okoz: mindegyik érvényes, de más eredményt ad. Az ökológus és a gazdasági szereplő mást lát: az ökológus számára stabil egy élőhely, ha azon a vizsgált faj túlél — a gazdasági haszon nem feltétel. Ez különösen éles az alföldi erdőborítás kérdésénél. A paleoökológia viszont arra figyelmeztet: sok faj túlélt már korábbi szélsőséges klímahelyzeteket, és lehetnek ismeretlen túlélő zsebek a jövőben is.

Kerekasztal-beszélgetés

A délutáni kerekasztal-beszélgetés három felkért hozzászólója — Pintér László (IISD), Molnár Zsolt (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) és Csóka Péter, a FAO korábbi főtisztviselője — több fontos gondolatot hozott a felszínre.

Pintér László a rendszerszemlélet szükségességét hangsúlyozta: a klímaváltozás kezeléséhez többszintű, integrált megközelítés kell, és az adaptív együttműködés (co-management) lényege éppen az, hogy mivel nem ismerjük teljesen a kockázatokat, folyamatos figyelésre és közös döntéshozatalra van szükség.

Csóka Péter a politikai akarat hiányát ostorozta kemény számokkal: 2015, a Párizsi Egyezmény óta a globális energiafelhasználás 50%-kal nőtt, miközben az emberi energiafelhasználás hatékonysága olyan alacsony, hogy kétharmada hőként vész el — gyakorlatilag belülről fűtjük a Földet. Az adatproblémákról is ő beszélt a legélesebben: a FAO és a nagy tudományos távérzékelési adatbázisok közötti erdőterület-adatokban 1,7 milliárd hektár az eltérés, és egy friss Nature-tanulmány szerint a tengerszint-emelkedési modellek 99%-a téves adatokon operál.

Molnár Zsolt arra mutatott rá, hogy az erdőgazdálkodás céljának is át kell alakulnia: a 21. században az erdő haszna a Kárpát-medencében már nem elsősorban a faköbméter, hanem az árnyék, a vízpuffer és a többi ökoszisztéma-szolgáltatás — sőt, az erdei élelem (vad, gomba, bogyók, agrárerdészeti rendszerek) melyek jelentősége ma még alábecsült. Mindhárman visszatértek a kognitív disszonancia kérdéséhez: sokan egyszerűen nem tudják összekapcsolni saját mindennapi cselekedeteiket a globális problémákkal — ahogy Csóka Péter fogalmazott, „a tudás megszerzése hosszú és rögös út, a vélemény viszont három kattintás a Facebookon„.