Vérteserdős nyugdíjas találkozó Pusztavámon
2026. június 11.
Nagy érdeklődés mellett rendeztük meg társaságunk nyugdíjas találkozóját. A több, mint 60 fős összejövetel bebizonyította, hogy egykori munkatársaink ma is
„Két szárnya van a magyar nemzetnek, mellyel a magasba emelkedik. Az egyik igenis a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, de a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése.”
A megemlékezés meghívója gróf Apponyi Albert szavait idézte, kiemelve a szabadság kultusza mellett a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredésének fontosságát. Ez a kettősség – a történelmi emlékezés és a jövő iránti felelősség – végig meghatározta a perbetei rendezvény hangulatát. Az ünnepség a református templomban vette kezdetét, ahol a résztvevők igei szolgálattal, énekkel és előadással készültek. Közreműködött a Székesfehérvári Oktató Kórház Szent György Kórusa, valamint az Őrzők együttes, amely a kitelepített felvidéki magyar családok emlékét idéző, Kitaszítottak című műsorból adott elő részleteket.
„Hiányoztok – nem kicsit, nagyon.”
A templomi program részeként hangzott el Somogyi Alfréd, a SZAKC (Szövetség a Közös Célokért) elnöke, lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója „Hiányoztok!” című megrendítő előadása. A lelkész felidézte a hontalanság éveit, a Beneš-dekrétumok – pontosabban azon tizenhárom dokumentum – következményeit, amelyek a német és magyar kisebbséget kollektív jogfosztottsággal, háborús bűnösséggel és embertelen megkülönböztetéssel sújtották. Külön szólt a lakosságcseréről, a deportálásokról, a reszlovakizáció lelki rombolásáról, valamint a kitelepített református közösségek sorsáról, hangsúlyozva, hogy a Magyarországi Református Egyház igyekezett felelősen kezelni az áttelepítettek helyzetét, és lehetőség szerint református közösségekhez irányítani őket. Előadását azzal a történelmi ténnyel zárta, hogy ha nem történt volna meg a kitelepítés és a deportálás, ma százezrekkel többen lennének a felvidéki magyarok.
„A kereszt az erőset szelíddé, a szelídet pedig erőssé teszi.”
A rendezvény a templomkertben folytatódott, ahol a település, – a közösségének egyik legfájóbb történelmi sebére -, a deportált és kitelepített perbetei családokra emlékezett. A műsorban közreműködött az Árvalányhaj Népdalkör, valamint szerepet kaptak a helyi iskolások és óvodások: az Egyesített Alapiskola tanulói és a Napraforgó Református Óvoda gyermekei. Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy június 4-e a mai felvidéki magyar közösség számára a jövő építését jelenti, hiszen a gyermekek műsorát látva éppen azt a jövőt építik, amelyet egykor a békediktátummal és a kitelepítésekkel meg akartak vonni a nemzettől. Beszédében Apor Vilmos vértanú püspök jelmondatát idézve a kereszt hordozásának képét állította középpontba, emlékeztetve azokra a református lelkipásztorokra, valamint Esterházy Jánosra, Duray Miklósra és a perbetei családokra, akik a legnehezebb időkben is felemelték és vitték tovább ezt a keresztet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Trianonból és a jogfosztásokból eredő örökség a 21. században is jelen van, utalva azokra az eljárásokra, amelyek felvidéki magyar civil aktivistákat, történészeket és értékőrzőket értek történelmi véleményük miatt.
„Nem csupán emlékoszlopot avatunk, hanem kapcsolatokat is építünk.”
A felavatott emlékmű létrejötte a határokon átívelő, példaértékű összefogás eredménye. Visegrádi József, a Bánhidai Baráti Kör Egyesület elnöke beszédében a felekezeti és egyéb különbségeken túlmutató összefogás fontosságát hangsúlyozta, rámutatva, hogy nem csupán emlékoszlopot avatnak, hanem kapcsolatokat is építenek. Az emlékmű alapanyaga egy olyan öreg kocsánytalan tölgy, amely a Vértesben, a Gánt községhez tartozó, egykori Kápolnapusztára vezető út melletti Kútvölgyben állta az évszázadok viharait, míg egy szélvész többedmagával végleg ki nem döntötte. A 235 évesre becsült fa valaha egy legelőerdő szélén biztosított árnyat lombjával az állatoknak, így maradhatott fenn. E tölgy sorsában jelképesen összefonódik a magyarság és a magyar erdőgazdálkodás története is. A napjainkra elnéptelenedett Kápolnapuszta története szintén hordoz történelmi sebeket: 1945. március 16-án egy szovjet alakulat bosszúból a település minden 16 év feletti férfi lakosát legyilkolta. Ezzel párhuzamosan a háború utáni években a felvidéki magyarságot, így a perbeteieket is súlyos atrocitások érték. Ezreket deportáltak kényszermunkára Csehszlovákia cseh területrészeire, és több tízezer embert érintett a magyar-szlovák lakosságcsere: marhavagonokba pakolva kellett hátrahagyniuk otthonukat, földjeiket. Sokan leltek új menedékre, szerelemre, családra a csonka Hazában, de a szörnyű napokat sosem feledték.
„És mégis!”
Az erdőgazdálkodás és a nemzet sorsa Trianonban is összekapcsolódott: az 1920-as békediktátummal az ország erdőterületének mintegy 85 százaléka, a teljes Kárpát-hegykoszorú a határokon túlra került, a fenyőállományoknak pedig egyes számítások szerint mindössze 1 százaléka maradt meg, ami az évszázad alatt felépített erdészeti oktatás, kutatás és ipar, egy egész szakma szinte teljes eltűnését jelentette. Sok ezer erdészcsalád élte át a traumát, de a megmaradt országrészekben, főként az Alföldön, Kaán Károly vezetésével új erdőtelepítésekbe kezdtek, így az 1930-as 11,8 százalékos erdősültség mára 22,5 százalékra, azaz 2,07 millió hektárra növekedett. Ahogy az erdész elődök, úgy a felvidéki magyarság sem adta fel, és a gánti tölgy holtában is él tovább, hogy a magyarság történelmét tovább írja.
„A Duna nemcsak elválaszthat, hanem össze is köthet!”
Az emlékmű leleplezésekor Erdélyi Zoltán református lelkipásztor ismertette a műalkotás jelképrendszerét. A tölgyfa, amely valaha mély gyökerekkel kapaszkodott az anyaföldbe, önmagában azt üzeni: a történelem viharaiban megtépázott emberi élet is képes megmaradni, ha erősek a gyökerei. A szovátai Kanalas Sándor népi fafaragó művén megjelenő Duna egyszerre jelképezi a sorsokat elválasztó határt és az összekapcsolódás lehetőségét, hirdetve, hogy a folyó nemcsak elválaszthat, hanem össze is köthet. Az alkotás egyik oldalán látható üres lábnyom, a kiutasító kéz és a parancsot jelentő irat a rideg rendeletek által szétszakított családok és a kitelepítések idejét idézi. A faragott oszlop másik oldalán a batyuját vivő család jelenik meg, felette a kereszttel, amely azt hirdeti: házat, földet, vagyont el lehet venni, de a hitet nem. A lelkipásztor hangsúlyozva kiemelte, hogy az emlékmű nem a gyűlöleté, és nem a múlt sérelmeit akarja őrizni, hanem azok hűségét, akik a legnehezebb időkben is megmaradtak magyarnak, kereszténynek és embernek. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékmű létrejöttéhez, külön kiemelve a Magyarországról érkező támogatást is.
Az emlékmű leleplezését követő koszorúzáson református és katolikus gyülekezetek, önkormányzatok, civil szervezetek, oktatási intézmények és közösségek képviselői hajtottak fejet a kitelepítettek emléke előtt. A Vérteserdő Zrt. képviseletében Hámori András, a Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgató-helyettese és Boglári Zoltán kommunikációs vezető helyezték el a megemlékezés virágait. A perbetei III. Összetartozás Fesztivál egyszerre volt főhajtás, történelmi számvetés és közösségi hitvallás, amely megmutatta: a múlt sebeit nem elhallgatni kell, de a válasz nem a bénító gyász, hanem a jövő építése, a hit, az anyanyelv, az iskola, a család és a közösség megtartása.
Forrás: Csemadok, Felvidék Ma, Vérteserdő Zrt., Perbetei Református Egyházközség, Országos Erdészeti Egyesület
Fotó: Boglári Zoltán
Nagy érdeklődés mellett rendeztük meg társaságunk nyugdíjas találkozóját. A több, mint 60 fős összejövetel bebizonyította, hogy egykori munkatársaink ma is
A Vérteserdő Zrt. együttműködési megállapodást kötött a Bakony-Buda Speciális Kutató-Mentő Csoport Egyesülettel, amelynek tagjai a jövőben a társaság működési területén
A Vérteserdő Zrt. 2022 óta 115 helyszínen mintegy 1560 köbméter illegális hulladéktól mentesítette az erdőket A Vérteserdő Zrt. folyamatosan dolgozik
A Vérteserdő Zrt. 2025-ös szakmai évének összefoglalója A Vérteserdő Zrt. 2025-ben is a hosszú távon fenntartható erdőkezelést tartotta szem előtt
A Tatabánya fölé magasodó Turuli Parkerdő a Gerecse hegység egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, melyről Limp Tibor erdészeti igazgató beszélt. Itt a
