Rozmann Antal Agostyánban született 1939. október 20-án. Ácsmester édesapja mestersége, sokrétű ismerete a fáról, olthatatlan erdőszeretete Antalban is felkeltette az érdeklődést, így az általános iskola elvégzése után erdész gyakornoknak állt. 4 év gyakornoki idő után Ásotthalmon szerzett erdész-vadász képesítést. 1960-ban kezdett a jogelőd Vértesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Tatabányai Erdészeténél.
Közel négy évtizeden át, nagy szorgalommal, élethivatásaként végezte a rábízott feladatokat a Gerecse erdeiben. Tevékenységére jellemző volt a határozottság, pontosság és lényéből fakadó állandó jókedv. Szép bükkös, tölgyes erdősítések dicsérik munkáját, több éven át felügyelte a faszénégetés munkafolyamatait is. Oroszlánrészt vállalt a vadászati és vadgazdálkodási feladatokból, így vértestolnai erdészkerülete mellett éveken át szervezte és irányította az egyéni és társasvadászatokat is a Tatai, majd a Tatabányai Erdészet területén.
Nevéhez köthető két aranyérmes, gyönyörű gímszarvas trófea, melyek az 1971-es Világkiállítás hivatalos trófeakatalógusában is szerepelnek. Ugyancsak az Ő kíséretével került terítékre – a muflonok 1933-as telepítése óta – az első aranyérmes muflon kos, 1983 novemberében.
A szakma, az erdő, a vad iránti őszinte szeretete magával ragadta családját is, idősebb lánya, Hajnalka szintén erdész lett. Két lányától négy unokája született, s két dédunokának is örülhetett. 1999-es nyugállományba vonulását követően Agostyánban élt feleségével, Mártával. Kapcsolata nyugdíjas és aktívan dolgozó kollégáival nagyon jó volt. Szakmai életútjáról mindig úgy nyilatkozott, mint a legjobbról, hisz a munkája volt egyben a szenvedélye is.
Búcsúztatásának helyszíne és időpontja az alábbi gyászértesítőben olvasható.
Nyugodjék békében!
Vérteserdő Zrt.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében 12 fős magyar erdészeti delegáció látogatott Törökországba 2025. november 4–6. között. Az utat a magyar
Az érdeklődők szakemberek segítségével nyerhetnek betekintést a madárgyűrűzés fortélyaiba és a téli madáretetés tennivalóiba az arborétum területén. Helyszín: Agostyáni Arborétum
Idősebb Limp Tiborban máig él az erdész szakma iránti szenvedélye, úgy véli, anélkül nem is lehet ezt a hivatást végezni.
Napjainkban szinte csak az idősebbek emlékeznek „klasszikus” telekre, az elmúlt években egyre inkább mediterrán körülményekkel találkozunk. Hosszú évek után, ma
A világ tele van csodákkal, csak nem mindig figyelünk fel rá. Nap mint nap elsétálunk a fák között anélkül, hogy
